A választási rendszer minden politikai rendszernek a „lelke”, az a belső mozgatórugó, ami meghatározza, ki mekkora hatalommal kerülhet a tűz közelébe, ki milyen esélyekkel indul és ahhoz képest milyen valósi hatása lehet a döntések befolyásolására. Ez tehát egy igen forró kérdés, amihez nagyon nehéz úgy hozzányúlni, hogy az minden szereplőnek jó legyen, senki ne mondhassa azt, hogy valaki a saját képére formálta a rendszert. A játékszabály alakítása mindig a játék legnehezebb része. Ha ebben a metaforában végiggondoljuk a választási rendszer átszabásának etikáját, megállapításokat tehetünk arra vonatkozólag, hogy a Fidesz módosítása mennyire felel meg az ideális szabálymódosítás elveinek. Ezzel szempontokat alkothatunk egy olyan folyamat jövőbeli értékelésére, ami még csak a jövőben, talán nyár elején, talán ősszel, de (ne legyenek illúzióink) hamar be fog következni.
Ha a játékosok azután, hogy mindannyian dobtak, vagy már később a játék folyamán rájönnek, hogy a leírt szabályok nem jók, és azok megváltoztatásával jobban lehetne játszani, a szabályalkotásnak elméletileg sok kritériumnak kell megfelelnie ahhoz, hogy a játék mindenki számára játszható legyen.
1) A játékszabályokat akkor lehet módosítani, ha a játékosok között konszenzus van arról, hogy a szabály jelenlegi állapotában rossz, és azon változtatni kell. Ez jelen esetben, a választási törvényre vonatkozóan teljesül, több szempontból is. A választási rendszer témája már évek óta újra és újra felbukkan, különböző okokból. Először is ott az érv a kisebb parlament mellett, amelyet sok különböző politikai erő tud támogatni az ötlet eladhatósága miatt. Szakértők is megállapították már, hogy a magyar Országgyűlés a népességhez arányítva nagyobb, mint kellene, pontosabban a népesség optimális képviseletét kevesebb képviselővel is meg lehet oldani. Szintén a választási rendszer szakértői vetik fel időről időre, hogy a rendszer aránytalan, nem követte a társadalom és a népesség változásait, és ezért kiigazításra szorul. Erre a kiigazításra az Alkotmánybíróság is felszólította a döntéshozókat, akik a felszólításnak mindeddig nem tettek eleget. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a választási rendszer változtatása nem a Fidesz fejéből pattant ki, az már évek óta a politikai diskurzus része.
2) A játékszabályok kidolgozásában minden játékosnak részt kell vennie, és a folyamatban egyenlő jogokkal és lehetőségekkel kell tudnia szerepelni, különben a játék maga elveszti legitimitását, etikátlanná és a többség számára játszhatatlanná válik. A metafora, vagy modell, nevezzük, ahogy jól esik, természetesen azt feltételezi, hogy akinek nem tetszenek a játékszabály-módosítás feltételei, az otthagyhatja a játékot, és esetleg kereshet magának új társakat egy új játék kezdéséhez. A politikában azonban nincs lehetőség nem az érvényes szabályok szerint játszani, akárki is hozta a szabályt, akármilyen körülmények között. Ez az a probléma, amivel a magyar ellenzék fog szembesülni annak az alaptörvénynek a hatályba lépése után, amelynek megalkotásán nem vettek részt, és amelyet nem tartanak alkalmasnak egy jó játék alapvető szabályainak meghatározására. Gondolhatnánk innentől, hogy amit írok, az távolra esik a hétköznapi realpolitik valóságától. Azonban az egyenlő bevonás elve a választási rendszerrel kapcsolatban teljesülni látszik, a választási törvényt ugyanis a majd egy évvel ezelőtti fideszes információk szerint a pártokból paritásos alapon szerveződő bizottság fogja kidolgozni. Kérdés persze, hogy egy, az ügy szempontjából etikusan szerveződő bizottságra mennyire vannak hatással a fenti morális tényezőket figyelembe nem foglalkozó külső erők, mennyire . És azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az egyenlőség nem alapból teljesül, a felajánlás a túlerőben lévő Fidesz gesztusának tekinthető (az elmúlt egy évben az egyetlen ilyen), kérdés, valóban be kívánja-e tartani a saját fair play szabályait, amire saját magán kívül semmi nem kényszeríti (a döntéshozatal etikája, mint már láttuk korábban, nem igazán).
3) A játékszabályok alakításánál figyelni kell arra, hogy a játékot úgy tegye jobbá (hogy ez mit takar, arról is hamarosan), hogy az elérendő javulásnál nagyobb mértékben nem változtat a játékon. Ha feltételezzük, hogy a meglévő szabály változtatásáról konszenzus van a játékosok között, és azt is, hogy a változtatást közösen dolgozzák ki, akkor a játék feltételeinek változatlanságára kell törekedniük, hogy ne változzanak az első dobás után kialakult feltételek. Amikor a Fidesz bejelentette, hogy 2014-ben már egy másik választási rendszer szerint fogunk szavazni, az ellenzékben (pont azért, mert a társas játék ideális feltételei nem állnak fenn) felmerült annak a veszélye, hogy a kormányzó erő a saját érdekei szerint fogja átfaragni a rendszert úgy, hogy az a nagy, országosan eloszló támogatottsággal és sok erőforrással rendelkező pártoknak kedvezzen, mondjuk az arányos elemek kivételével és egyfajta first-pass-the-post rendszer bevezetésével. A bejelentett elképzelések szerint azonban (az ellenzék talán nagy meglepetésére) nem változna a rendszer vegyes jellege és a mandátumelosztás aránya sem.
4) A játékban minden mindennel összefügg, és a szabályok változtatása egyéb változások egész hullámát indíthatja el, amelyek nem kívánt következményekkel járhatnak a játékosok számára. Éppen ezért, a változtatás nem kezdődhet egy, a konkrét céllal kapcsolatos döntés meghozatalával, hiszen messze nem biztos, hogy a szabály kijavítása ehhez igazítható hozzá a legjobban, és így elzárjuk magunk elől a lehetőséget, hogy valóban optimálisan változtassuk meg a szabályokat, a konszenzusosan megállapított problémák alapján. Márpedig a választási rendszerrel kapcsolatosan pontosan ez történt, amikor a parlament először azt az alkotmánymódosítást fogadta el, amely megváltoztatta a képviselők számát 198 főre, amihez hozzá jön még 13 kisebbségi képviselő. A „gombhoz varrjuk a kabátot” probléma nemcsak logikátlan, de torzulásokhoz is vezethet, amelyek elkerülhetőek lettek volna a 4. számú egyszerű szabály betartásával. A Medián által 2009-ben kidolgozott reform-javaslat, amely nagyon hasonlított a Fidesz képviselőinek tavalyi javaslatára, az képviselők optimális számát például 319-ben állapította meg, ami 121 képviselővel még mindig több, mint amennyit a még ki nem dolgozott rendszernek ki kellene választania. És akkor még nem is számoltunk a határon túli szavazatokkal és helyekkel, tehát az elfogadott 198 fő várhatóan még kevesebb magyarországi szavazatot jelent. Schiffer András és mások is felhívták a figyelmet arra, hogy a képviselők számának előre rögzítése kontraproduktív, de ez nem hatotta meg a döntéshozó Fideszt.
5) Szintén az előző megfontolásból, a döntés hatásainak bonyolult mivoltából következik, hogy a játékszabályok módosítása időigényes folyamat, akár annyi időt is elvehet, mint egy egész játszma a régi szabályok szerint. Mivel akármilyen változtatás át fogja formálni az egész játékot a jövőben, időt kell hagyni minden lehetséges aspektus vizsgálatára a döntés meghozása előtt. Ez a feltétel, ismerve a Fidesz törvényhozói tempóját, félő, nem fog teljesülni a választási rendszer reformjánál sem. Paritásos bizottság ide, kidolgozott javaslatok oda, ha Kövér László szerint még a nyári szünet előtt döntés születhet a kérdésben, akkor kevés az esély egy valóban megalapozott és minden játékos által elfogadott döntés meghozatalára.
A társas játék példáját természetesen, mint erre már utaltam, nem lehet teljesen rávetíteni a politikára, ahol sehol nincs olyan optimális beszédhelyzet, olyan egyenlőség és olyan együttműködési ösztönző, mint egy asztalt körbeülve, egy játékkal a közepén. Azoknak az elveknek, amiket leírtam, nem kell feltétlenül teljesülnie a politikában, minthogy látjuk azt az elmúlt évben, hogy általában nem is teljesülnek. Mégis azt láthatjuk, hogy ha valamilyen kérdésben, akkor ebben a döntéshozatal (amennyire látszik) egyelőre jobban hasonlít egy ideális játékszabály-módosításra, mint a Fidesz erőpolitikájára, bár annak is megőrizte jó pár ismert vonását. Véleményem szerint félő, hogy ebben a kérdésben is végül az erő és a politikai taktika fog felül kerekedni, de meg kell várnunk a játék végét, hogy megállapíthassuk, vajon a Fidesz tudott-e nyerni úgy is, hogy betartotta a szabályokat.
