Milyen az a választási rendszer, amit a Fidesz alkot meg?
A legalapvetőbb felmerülő kérdések a várható választási rendszer reformjával kapcsolatban, hogy lesznek-e előrehozott választások; a határon túl élő magyarok kapnak-e, és ha igen, milyen arányú szavazati jogban részesülnek majd. Az előrehozott választások két veszélyt rejtenének magukban, amennyiben az ötlet reális dilemmaként jelenne meg a politikában, ugyanis a kormánypártok kétharmados többségüket kockáztatnák ez által. Nem valószínű tehát, hogy a Fidesz feltenné kétharmados parlamenti jelenlétét azért, hogy egy, esetleg két évvel hosszabbítsa meg kormányzási idejét. Egyszerűen nem éri meg. Leszögezhetjük tehát, hogy a következő országgyűlési választások nagy valószínűséggel 2014-ben várhatók. A jelenlegi törvényjavaslat szerint eleve 198 fős parlamentben kell gondolkodnunk, ám kérdés, hogyan lehet e mandátumokat a Fidesz számára lehető legelőnyösebb módszerek között kiosztani. Meg kell nézni tehát, hogy maradhat-e a vegyes rendszer, illetve, hogy ezen belül inkább arányos, vagy többségi irányba mozdul el jelenlegi választási rendszerünk?
Egyéni választókerületekre, vagy területi listákra helyeződik-e a hangsúly?
A 2010-es választások egyértelműen alátámasztották, hogy a Fidesz elsősorban a párt nevével, mint képviselő-jelöltjei személyével nyer könnyebben szavazatokat. Nem véletlen, hogy a tavaszi kampányban minden képviselő-jelölt kisebb térségek esetén is Orbán Viktorral együtt került a plakátok felületére, ahol pedig – logikus elgondolás szerint – az egyéni jelölt személyére kellene hangsúlyt helyezni. A Fidesz esetében azonban a párt brandje több szavazatot söpör be, mint bármilyen karizma. A választópolgárok döntési mechanizmusáról általánosan is elmondható, hogy kivételes esetektől eltekintve párt alapján adják le voksukat az adott politikusra, mint az adott képviselő-jelölt személyére – a Fidesz pedig erős ebben. Mindez win-win szituációt eredményez a jobboldali párt nézőpontjából. Ebből kiindulva az egyéni választókerületek mellett érvelek, attól függetlenül is, hogy nem tudhatjuk milyen politikai erőviszonyok állnak majd fönn 2014-ben. Demokratikus keretek között ellenzékre szükség van, a realitások talajáról nem kívánok elrugaszkodni: az országos listát megtartva, a megyei/területi listákat elhagyva, esetleg összevonva kellene a rendszert megalkotni. E reformmal ugyan a többségi rendszer irányába mozdul a mérleg, az országos lista képes lenne betölteni az arányosítás funkcióját. Úgy vélem, egyfordulós választások esetén az ellenzéki erőkből konfliktusok és kompromisszumok árán ugyan, de kikényszerítené az együttműködést és összefogást.
A kormánynak nyilvánvalóan olyan rendszerben kell gondolkodnia, ami a nagy pártoknak alakít kedvező feltételeket. A kis pártoknak általában nagyobb gondot okoz a kopogtatócédulák összegyűjtése, mint az 5 százalékos küszöb átlépése. Éppen ebből kifolyólag tartom fölöslegesnek a parlamenti küszöb változtatására irányuló gondolati köröket (persze az LMP 3 százalékos javaslata már érthető), az alakuló pártok hátráltatásához elegendő akadály a kopogtatócédulák rendszerben tartása.
Határ túli magyarok szavazati jogának bekapcsolása hogyan történhet?
Az anyaország határon túli állampolgárainak választásokba való bekapcsolására különböző megoldásokat ismerünk Európa-szerte, azonban a magyar határon túli lakosság magas száma miatt egy igazságos módszer kialakítása nem egyszerű feladat. Éppen ezért a teljes választójog megadásával kapcsolatban kételyeket támasztok, nem gondolom, hogy az anyaország állampolgárainak politikai kultúrájára pozitív befolyással lenne az első választási tapasztalatokat követően. Külföldi minta alapján két lehetőség adott, azonban az imént kifejtett választási rendszer keretei között a számukra külön kialakított körzet megoldása volna helyénvaló. Képviselőik mandátumszerzésének egy számban való maximalizálása mellett Horvátország példája mutathat példát, ahol a parlamentbe küldhető képviselők száma a résztvevő szavazók és a határon túl szavazók számának arányában alakult.
A Fidesz olyan pozíciót tudhat magáénak, amivel könnyen bebetonozhatja magát a hatalomba, az új stratégiához igazodva azonban bármilyen demokratikus rendszer kicselezhető. Az ellenzéki erők alkalmazkodási készségén múlik ezen túl, milyen kreativitással teheti magáévá az új választási rendszert, amit talán önmaga hasznára is fordíthat.
