Ha arra a kérdésre szeretnénk választ kapni, hogy hogyan alakul a Jobbik helyzete az elkövetkezendő pár évben, először azt kell meghatároznunk, mik lehetnek azok a tényezők, amelyek befolyásolhatják a párt jövőjét és azok milyen irányba. Egy időben megannyi írás jelent meg a párt lehetséges törésvonalairól, de én úgy gondolom, hogy a Jobbik még mindig egységes, és a belső tényezők (tehát a párton belüli bonyodalmak) kevésbé lesznek meghatározóak, és így én is inkább egy belső és több külső befolyásoló tényezőkre fokuszálnék. Hogy ez alatt konkrétan mit is értek:
1) a párton belüli törés a pragmatikus és ideologikus politikai konfliktusok mentén;
2) a Jobbik az egyetlen olyan párt, mely kihasználja a mai Magyarországon létező egyik legnagyobb törésvonalat, így második vizsgálati felületemnek a cigányellenesség kérdését hívom segítségül;
3) jövőbeli politikai szövetséges.
Gabriek Almond különítette el meg a politikai konfliktusokat a már említett két csoport szerint; pragmatikus és ideologikus. Az egyes típusok mibenléte, a politikai kultúra és a politikai tagoltságban gyökeredzik: a heterogén politikai kultúra ideologikus konfliktusokat von maga után, a homogén társadalmakat pedig pragmatikus konfliktusok jellemzik. Köztudott, hogy a magyar társadalom igen homogén, és ennek megfelelően a parlamentben és a sajtóban is rendre pragmatikus, funkcionális vitákat hallhatunk (egy két kivételt leszámítva), s hosszú évekig csak is olyan pártokkal találkozhattunk a parlamentben, amelyek ezt a cselekvési stílust képviselte. Viszont azáltal, hogy a Jobbik pár évvel ezelőtt feltűnt a térképen, majd rövid időn belül a parlamentbe is került, egyre több ideológiai konfliktust hallhatunk. A Jobbik sikerének titka egy részben ebben rejlik, hogy olyan értékekért kezdett el harcolni nyíltan, amelyek egyrészről teljesen megosztják a szavazókat, másrészről viszont a már rég elfeledett értékek nyílt vállalása rengeteg támogatót vonzott. A kérdés innentől kezdve az, hogy a Jobbik meddig folytatja ezt a stílusú politizálást, hiszen azok, akiknek az általuk képviselt értékek fontosak, már mindannyian a párt mellé álltak a múltban, új szavazókat a Jobbik nyerni már nem fog tudni az ideológiai újítással (ezt a közvélemény kutatások is bizonyítják, a párt nem tud számottevően előrébb lépni). Viszont, ha a Jobbik a szavazatszerzés érdekében változtatna, könnyen lehet, hogy terv visszájára sülne el; és több szavazót veszítene el, mint amennyit megnyerhet. Ebből kifolyólag szerintem a Jobbik nem fog változtatni és a számukra oly fontos ideológiai értékektől egy méternyit sem fog távolodni. Lehet, hogy gyakrabban vetődnek majd fel funkcionális kérdések, de lényegi változást nem fogunk érezni. A Jobbik nyerhet másképp is szavazatokat, és ezt ők is tudják jól!
Ezeket a szavazatokat pedig azáltal szerezheti meg, hogy kihasználja azt az eddig idegen felületet, amivel egy párt nagyon sokat veszíthet, de legalább annyit nyerhet is. Ez pedig a roma kérdés, mely az egyik legjelentőségteljesebb probléma Magyarországon. Nincs még egy ilyen kérdés, mely ennyire kettéosztaná társadalmunkat. A pártok számára viszont igen veszélyes terep, nem véletlen, hogy a Jobbik előtt eddig senki sem vállalta ennyire nyíltan az álláspontját, de még a kérdéssel sem foglalkozott ennyit ezelőtt senki. Veszélyes, mert a megosztottság tényleg nagyon erős, ez az egyetlen politikai kérdés, amiről egy állampolgár sem nyilatkozik közömbösen. Ugyanakkor szent meggyőződésem, hogy a Jobbik annak köszönheti szavazóinak többségét, hogy kihasználta az eddig kiaknázatlan lehetőséget. A sors pedig a bátraknak kedvez, és ezt bizonyítja is: a cigánykérdés napról napra problematikusabbá válik, egyre többen várnak a mielőbbi megoldásra. A fokozódó problémák a romák körül, az érintettek növekvő száma és a kormány tehetetlensége is csak az ő malmukra hatja a vizet, hiszen csak ők kínálnak megoldást, még ha az legtöbbünk elveivel szigorúan ütközik is. Így hacsak a helyzet hamarosan nem változik gyökeresen, a Jobbik tovább fog erősödni.
Harmadik tényező pedig a jövőbeli szövetség kérdése, mely egyben a pártra nézve a legnagyobb veszély is. Ugyanis Jobbik ideológiája olyan távol áll bármely más mai releváns párttól, hogy ha bármilyen okból kifolyólag szövetséget kötne valamelyikkel, az végzetes is lehet. Egyrészről azért, mert a szélsőséges szavazók ezt nem tűrnék meg, másrészről pedig azért mert ez törést okozhat a párton belül, a kettészakadás pedig az esetek többségében nem jár sikerrel (Független Kisgazda Párt). Bármilyen eshetőség állhat elő 3 év múlva, a mai Jobbik nem léphet koalícióba egy jelenleg releváns párttal sem, és szerintem nem is fog.
A Jobbik a következő években tovább fog erősödni, viszont az ideológiai távolságtartás és a romakérdés megosztottsága miatt, nem fogja tudni elérni az 50%-ot egyedül, és mivel a koalíció nem a járható út számukra, így a Jobbik meg fog maradni ellenzéki pártnak, de azon belül a legjelentősebbé fog válni, mely következik a növekvő támogatásukból, illetve a politikusainak és aktivistáinak karizmájából.
