A Magyar Szocialista Párt a korábbi MSZMP-ből alakulva, Magyarország politikai életének egyik meghatározó alakjának számít, még ha az utolsó választáson csúfos kudarcot is vallott. Ám, mint tudjuk, a kormányon lévő pártot mindig több kritika és növekvő ellenérzés szokta kísérni, és a Fidesz a kétharmados többséggel, mondhatni korlátlan hatalommal a kezében olyan döntéseket is véghezvisz, amelyeket a választók valószínűsíthetően kevésbé preferálnak. Ez az út megnyitja az ellenzéki pártok számára a lehetőséget, hogy a következő választásokra, újult erővel és letisztult politikai ideológiával esélyesek legyenek jobb szereplésre. Írásomban kitérnék, az MSZP lehetőségeit próbálom megvilágítani, kitérve arra is, hogy miért ezt a pártot tartom a legtöbb potenciával rendelkezőnek a jelenlegi parlamenti ellenzék soraiból, majd ennek az okaira, és lehetőségeire is.
Miért nem Jobbik, vagy LMP? E két parlamenti pártban, sajnos nem találunk elegendő potenciát, vagy a körülmények nem felelnek meg ahhoz, hogy a következő választásokon esetlegesen győztesen kerüljön be ismét a kormányzás vérvonalába. A Jobbik legnagyobb problémája véleményem szerint ideológiájában rejlik, mivel a szélsőjobboldali elhelyezkedéséből, ahhoz hogy nagyobb szavazóbázist tudjon megnyerni, kissé közelítenie kéne, a centrum felé, de az foglaltnak számit, hiszen a Fidesz felkarolja az ezen irányultságú szavazók bázisát. Emellett koalícióképessége nincs, elhatárolódik az összes párttól, ezért egyedülállónak számít, a másik két baloldali orientációjú párthoz képest. Az LMP problémája szintén ideológiai eredetű, hiszen azon túl, hogy „Lehet Más a Politika” elvet vallja a párt, igen nehéz helyzetben van, az egyéb célok megfogalmazására és eléréséhez. Szavazótáborának nagy része pedig kiábrándult MSZP-s szavazóból áll, akik a következő választásokra könnyen visszatérhetnek eredetileg preferált pártjukhoz.
Miért éppen MSZP? Tehetnénk fel a kérdést, hiszen a 2006 óta tapasztalható drámai visszaesés, valamint a jelenleg a pártban érezhető kiegyensúlyozatlan politikai, ideológiai, és személyi kérdések okán felmerülhetne egy MDF-féle fokozatos leépülés, majd pedig a politikai életből való kiesés. Én mégis úgy gondolom, hogy ha van párt, amelynek van preferenciája a következő választáson való eredményes szereplésre, akkor az, az MSZP. Rendszerváltás óta meghatározó párt, ezen kívül három alkalommal szavaztak a választópolgárok bizalmat, ebből 2002 és 2006-ban példa nélkülien egymást követő két választáson sikerült többséget szerezniük a parlamenti mandátumokat tekintve. Magyarországon is jellemző az aktuálisan kormányon lévő párt szimpátiájának visszaesése, amely általánosan négy év alatt olyan mértékre jut, hogy a következő választáson kormányváltás következik be, így ha nem tekintünk ki az egyéb negatív eseményekre, akkor sem lepődhetünk meg, hogy 2002 és 2010 között fokozatosan degradálódott a népszerűsége.
A második Gyurcsány kormány ideje alatt a negatív tendencia felerősödni látszott, melyet a gazdasági válság, az ennek a kezelésére meglépett reformok, és az ezeket erősen támadó ellenzéki ellenállás, amit például a „három igenes” népszavazással is erősítettek, mely fájdalmas vereséget mért az akkori kormánypártra. Nem segítette a helyzetet az „Öszödi beszéd” nyilvánosságra jutása, melyet zavargások követtek, és ami állandó aduként került az akkoriban ellenzékben lévő Fidesz kezébe.
Az MSZP lehetőségei nyitottabbak, véleményem szerint, ideológiai és történelmi szempontból is ideálisabb helyzetbe kerülhet, mint a másik két ellenzéki párt. Ehhez viszont hosszú út vezet, hiszen jelenleg egy nem várt mértékű vereségen van túl, valamint a belső struktúrájában is létfontosságú feladat a helyzetet rendezni, hogy a régi biztos szavazókat egy egységes tudatos programmal rendelkező párt képével vissza tudják szerezni. Jelenleg elmondhatjuk, hogy az MSZP majdhogynem két részre szakadt, és ez a belső ellentét semmiképpen nincs hasznára a párt megítélésében. Mesterházy Attila a párt jelenlegi- és Gyurcsány Ferenc a korábbi pártvezető, és a mögéjük felsorakozó politikusok egységesítése az egyetlen út, mely esélyt adhat az MSZP-nek a visszatérésre. Elengedhetetlen az arculatváltás, mondhatni vérfrissítés, és egy igazán karizmatikus, lendületes, de nem megosztó személyiség élre törése, akinek a választók elhihetik, hogy igenis van még jövője az MSZP-nek a politikai életben. Az ideológia és a napi politikai életben való pozitív szereplés, valamit az LMP-vel való közös állásfoglalás jó út lehet a talpra álláshoz.
Bár az LMP továbbra is elzárkózik attól, hogy bármelyik párttal is hajlandó lenne kooperálni, csupán közös kivonulásra, és sajtótájékoztatóra volt hajlandó, a szavazók a televíziós híradásokban mégis azt a címszót hallják, hogy együtt vonultak ki. Fokozatosan visszahódíthatók a kiábrándult szavazók, és a négy évből még három hátra van, ha pedig a Fidesz így folytatja a hatalmi helyzetének kihasználását, akkor valószínűsíthető, hogy egy erős és egységes MSZP képes lehet a visszatérésre.
Elmondhatjuk tehát, hogy ha a politikai folyamatok nem változnak, és az MSZP képes lesz egy lapos átgondolt és következetes arculatváltásra, akkor a három ellenzéki párt közül legesélyesebbként léphet fel a választási palettán a Fidesszel szemben. Ehhez viszont komoly feladat előtt áll, és ugyan, az idő nem sürget, de nyolc évet feledtetni nem lehet csak úgy, mondhatni, egyik percről a másikra, tehát struktúraváltás minél hamarabb annál jobb.
