Szinte napra pontosan egy éve zajlott le az a „fülkeforradalom”, melynek során a Fidesz – KDNP pártszövetsége kétharmados felhatalmazást kapott a választópolgároktól arra, hogy irányítsa az országot. Az egy éves évforduló pedig kiváló alkalom arra, hogy áttekintsük, a pártszövetség hogyan élt ezzel a felhatalmazással, milyen irányba kormányozza az országot.
A választási győzelem megszerzésekor és a kampány során a fő jelszó a változás volt, a Fidesz-KDNP a kétharmados felhatalmazást úgy értelmezte, hogy „jóformán mindenki egyet akar”, ez pedig lehetőséget ad arra, hogy az új kormány véglegesen továbblépjen az elmúlt évek hibás politikáján, kiváltképp az előző nyolc év szocialista kormányzatának hibáin. Ehhez képest, éppen a kormányalakítás után egy évvel, ismét sokat kezdi emlegetni a kormány az elődeit.
A hatalomra kerülés utáni első néhány hónapban a parlament rekord sebességre kapcsolt, ugyanakkor napirendjét leginkább a szimbolikus kérdések uralták, olyan ügyekben születtek döntések, mint a kettős állampolgárság kérdése és a parlamenti képviselők létszámának csökkentése. Ezek a döntések leginkább a közvéleménynek szóltak, meghozataluk pedig az ellenzék számára egyfajta erődemonstráció volt, jelezvén, hogy a Fidesz-KDNP tudatában van a parlamenti erejével és azt használni is kívánja. Látszólag rendkívül fontos a kormány számára az is, hogy odafigyeljen arra, milyen szókészletet használ a választók felé, rendkívül ügyeltek például arra, hogy az előző kormányt idéző megszorítás szó sehol ne szerepeljen a gazdasági intézkedésekkel kapcsolatban, mert az rossz fényt vetne rá. Pedig a kormány kénytelen szigorítani, ha az előzetesen megígért hiánycélt és az államadósság csökkentésével kapcsolatban tett ígéreteiket tartani kívánják. Szintén egy hangzatos ígéret volt egy évvel ezelőtt az emberek felé, reagálva a Jobbik által az országgyűlési választások kampányában remekül kihasznált közbiztonság kérdésére, hogy a belügyminiszter szerint az új kormány két hét alatt rendet tesz. Ez a mondat jelen pillanatban visszafelé látszik elsülni, rend nem lett mindenhol, ezt a témát pedig így a Jobbik tudja ismét kihasználni, a vidéken szervezett demonstrációik nagy visszhangot váltanak ki, napirenden tartva a témát, ezzel is erodálva a kormány hitelét, népszerűségét és támogatókat gyűjtve a szélsőségeseknek. De nem csak ők és nem csak ezt a témát használják ki a kormány pozíciójának gyengítésére. A médiatörvény és a rapid tempóban véghezvitt alkotmányozás szintén nagy visszhangot kiváltó témák voltak, amelyekkel kapcsolatban már külföldről is érkeztek kritikus hangok. A médiatörvény kapcsán az Európai Parlamentben is bírálták a magyar kormányzatot, amelyre az a válasz érkezett, hogy ha ez a törvény a gyakorlatban sérti a sajtószabadságot, úgy ismét változtatnak rajta, de ami ennél is fontosabb, Kövér László egy nyilatkozatában a törvény kapcsán kialakult vitákat egyszerűen politikai hisztériának titulálta, és sietett megjegyezni, hogy a támadást olyanok intézték az ország felé, akik egyszerűen a posztkommunista időszakból átmentett pozícióikat féltik. Az új alkotmány elfogadásával pedig ismét erősödhetnek a kritikus hangok, külföldön és belföldön egyaránt. Ezzel kapcsolatban az ellenzéki pártok azzal támadják a Fideszt, hogy jelenleg az országban nincs alkotmányozási kényszer, a kétharmados többséggel rendelkező pártszövetség pedig nem hallgatja meg az ellenzéki javaslatokat, illetve nem is teremtette meg a lehetőséget a konszenzusra, az értelmes párbeszédre, így pedig egypárti alkotmány fog születni, ami emiatt sokat veszít legitimációjából, és bebetonozza a kormánypárti embereket fontos közjogi pozíciókba. Nem sokat segít a helyzeten az sem, hogy a kormány, vitatható módon, talán az ellenzéki pártok helyett, az állampolgároknak kívánt lehetőséget nyújtani az alkotmányozási folyamatban való részvételre a kiküldött kérdőívek által. Ezek egyrészt meglehetősen alacsony számban érkeztek vissza, másrészt pedig koránt sem biztosítják a megfelelő reprezentativitást, azt, hogy valóban az ország véleményét tükrözik. A kormány érdemi magyarázat és érvelés helyett inkább újra jelentős helyet biztosít retorikájában az előző kormánynak és az MSZP bírálatának, őket teszik felelőssé a jelenlegi helyzet kialakulása miatt, a problémákat a megelőző nyolc éves szocialista kormányzásra vezetik vissza. Illetve az ellenzéki pártok súlyát próbálják kisebbíteni azzal, hogy kormánypárti politikusok úgy nyilatkoznak, egyik ellenzéki pártot sem tartják veszélyesnek. Kérdéses azonban, hogy ez a fajta kommunikáció, az, hogy a kormánypárt bizonyos szempontból ismét előtérbe tolta az ellenzéket, kinek a konyhájára hoz többet, jelent-e olyan fegyvert ma még a Fidesz kezében a „kommunistázás”, mint jelentett mondjuk egy évvel ezelőtt?
Egyenlőre, úgy tűnik, hogy minden bírálat ellenére a kormányzó pártoknak biztos előnye van a választópolgárok körében, a Medián legújabb felmérése szerint a Fidesz-KDNP a teljes népesség körében 33%-os támogatottságon áll. Ez ugyan jelentős csökkenést mutat az egy évvel ezelőtti támogatottsághoz képest, de még így is jelentős, 19 százalékpontos előny a legnagyobb ellenzéki párttal, az MSZP-vel szemben. A kormányzó pártszövetségnek akkor lenne bármilyen félnivalója jelen pillanatban, ha az ő támogatottságuk csökkenésével arányosan valamelyik ellenzéki párt kiemelkedne, képes lenne magáról a kormányképes alternatíva képét sugározva meghódítani a szavazókat, azt a 40%-ot, amelynek jelen pillanatban saját bevallása szerint nincs pártja. Amíg ez a tendencia nem látszik a közvélemény kutatások adataiban, addig a Fidesz megteheti, hogy viszonylag keveset foglalkozik ezekkel a számokkal, a következő választások azonban, a jelenlegi helyzet szerint még messze vannak, addig pedig még fordulhat a kocka a politika harcterén, de intő jel lehet, hogy, szintén a Medián kutatása szerint, az emberek 61 százaléka szerint jelenleg rossz irányba mennek az országban a dolgok.
