2011.05.01.
22:07

Írta: Ráchel

Sugárút vagy zsákutca? A Jobbik politikai lehetőségei

A Jobbik – ahogyan erre már sokan rávilágítottak – javarészt a gazdasági válság és a belpolitikai kiábrándultság együttes hatása miatt tudott mára a harmadik legnagyobb parlamenti párttá válni. A válsághelyzetek a közhangulat romlása miatt általában kedveznek a szélsőséges pártoknak, hiszen azok könnyű és gyors megoldást ígérnek egy-egy problémára, így vizionálva a „szebb jövő” megteremtését a szavazók felé.

A Jobbik ráadásul felismerte és politikai fegyverként felhasználta az Európa szerte problémát okozó romakérdést is, ami a gazdasági válság enyhülése után is muníció maradhatott. Mivel a kérdést az Unió is napirendre vette, a Jobbik problémafelvetése a „cigánybűnözéssel” kapcsolatban, a korábbi stigmatizálási vádakkal szemben legitimitást is nyert.
 
A párt radikalizmusa azonban mégis zsákutcába vezet. Szélsőséges politikája miatt ugyanis egyrészt párttársai viselkednek inkább kirekesztően vele szemben. Ez érthető, hiszen bármilyen szövetség vagy együttműködés a többi párt hitelességét és népszerűségét annulálná.
 
Az elhatárolódás pedig még inkább zsákutcába szorítja a pártot: egy 2007-es tanulmány, amely 10 nyugat-európai nacionalista, bevándorlást ellenző pártot hasonlított össze, arra a következtetésre jutott, hogy minél inkább kirekesztően viselkednek egy párttal szemben, az annál inkább radikalizálódik.
 
Ugyanígy a Jobbik is egyre inkább rendszerellenessé válhat, javaslatait vita nélkül utasíthatják el, s a párttól, antidemokratikussága miatt, a szavazók is elfordulnak. Ez utóbbi, vagyis a szavazóbázis behatároltsága, adja a radikális politikai ideológia zsákutcás jellegének másik okát.
 
A szélsőségességre csak egy bizonyos szavazói kör fogékony, s ennélfogva – hiába penget egyébként populista húrokat a Jobbik – a rétegpártokhoz hasonló pozícióba kerülve népszerűségét egy bizonyos szint után nem tudja növelni.
 
A Political Capital által készített – attitűd-vizsgálaton alapuló – Jobboldali Extrimizmus Index (DEREX-index) szerint ugyanakkor Magyarországon 2009-ben meglehetősen magas, 20,7 százalék volt azoknak az aránya a teljes népesség körében, akik fogékonyak a szélsőséges jobboldali politika iránt. Felmerül tehát a kérdés, hogy előny-e vagy hátrány a „jobbikos” zsákutca?
 
Ha ugyanis képes a párt belső egységét megteremteni, kommunikációjának fejlesztésével a potenciális támogatókat megnyerni, és a potenciális szavazókat például a romakérdés segítségével mobilizálni, a jelenlegi 10 százalékot megközelítő szavazóbázis helyett (a DEREX-index értelmében) akár 20 százalék körüli támogatottságot is produkálhat. Ezzel az eredménnyel pedig a belpolitika megkerülhetetlen tényezőjévé válhat, és a zsákutcában maradva is politikai alkukra kényszerítheti párttársait.
  
E fenti folyamat helyett, vagy akár azt követően a Jobbik a zsákutcából a sugárútra is kitolathat, és szélesebb szavazói kört is megcélozhat. Ebben az esetben a francia szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) példáját követné a párt. Az FN-t megalapító Jean-Marie Le Pen visszavonulása után lánya, Marine Le Pen vette át a nacionalista párt vezetését, aki igyekszik „szalonképesebbé” tenni a Nemzeti Frontot, és puhított annak korábban skandált értékrendjén (például nem utasítja el sem az abortuszt, sem a homoszexualitást).
 
A néppárti irányvonal felé való eltolódás a Jobbik esetében – a Marine karakteréhez egyébként hasonló – Morvai Kritsztina vezette liberálisabb irányvonal felerősödését jelentené a párton belül. A „sugárutas” megoldáshoz egyszerre szükséges a politikai akarat és egy karizmatikus személyiség, aki a változás érdekében képes a párton belül egységet teremteni, és a szavazókat is meggyőzni.
 
A néppárti jelleg felöltésében mindemellett felelőssége van a többi pártnak is. A már említett 2007-es tanulmány alapján ugyanis ha a többi párt nyit a Jobbik felé, annak rendszerellenessége csökkenhet azáltal, hogy a rendszerben több lehetőség adódik, mint azon kívül (erre láttunk példát az alkotmányozás alatt, amikor a Jobbik néhány javaslatát is beemelték az új Alaptörvénybe). A radikalizmus csökkenése ráadásul a többi pártnak is érdeke, hiszen így szövetségesként is tekinthetnek a pártra, és annak szavazótáborát megnyerve később akár kormányzóképes többséget is szerezhetnek.
 
A Fidesz kétharmados győzelme és viszonylag stabil népszerűsége miatt azonban egyelőre kifizetődőbb a Jobbiknak a radikális irányt választania, így például a romakérdés kapcsán továbbra is sarkosabb álláspontot képviselnie. A széles sugárútra kanyarodva nem csak elveszítené törzsszavazóinak egy részét, de bizonytalan kimenetelű harcba is indulna, hiszen a nagyszámú Fidesz-szavazók körében nincsen olyan mértékű kiábrándultság, ami könnyű „prédává” tenné őket. A jelenlegi helyzet alapján csupán kis szatellit-pártként válhatna a kormánykoalíció szövetségesévé.
 
A mérsékeltebb pozícionálás a zsákutcás politika lehetőségeinek kiaknázása után, illetve a Fidesz nagyobb arányú gyengülésekor, a jelenlegi miniszterelnök népszerűségének látványosabb csökkenése esetén vezethet inkább politikai sikerre.
 

Szólj hozzá! · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://polelemzo.blog.hu/api/trackback/id/tr722870396

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: MÉG MINDIG CIGÁNYKERÉKBEN 2011.05.02. 08:50:15

A Liget folyóiratban 2010-ben interjúsorozat jelent meg a cigánykérdésről. „Alapozásként” közöltük Levendel László: A CIGÁNYSÁG GONDJA – mindannyiunk gondja című 1988-ban írt, fájdalmasan aktuális tanulmányát.Az alábbiakban ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása