A választási rendszer egy modell. Belerakunk inputokat és outputokat kapunk belőle. Ha van lehetőségünk ezt a modellt kezelni, akkor megtehetjük, hogy eldöntjük, mi kerüljön bele legyen. Ebből egyszerűen következik, hogy ezzel az outputok is megvannak. Jelen kérdés vizsgálata esetén az inputok a választók, a modell a választási rendszer, az output pedig a választás eredménye.
Ha a vezető hatalomnak lehetősége van a rendszert befolyásolni, átalakítani, akkor azt biztosan saját maga előnyére kívánja majd fordítani. Így tehát a mostani kormányzat a körülmények figyelembe vételével lehetőséget kap arra, hogy a következő választásokig úgy módosítsák a rendszert, hogy azt is minél nagyobb győzelemmel könyvelhessék el.
Nézzük először is a rendszert. A jelenlegi vegyes formula, bár drága, hosszadalmas, viszont az arányos és többségi rendszer elemeit tartalmazva eddig megteremtette a bizonyos szintű fair eredményt és biztosította a kormányozhatóságot. A legnagyobb gondot eddig főként a végrehajtás jelentette. Az egyéni kerületek nagysága és lakosság száma teljesen egyenlőtlenné vált, így a képviselet eredményessége kérdőjeleződött meg. Ezen felül a határok meghúzásával bizony el lehet dönteni az eredményt. A klasszikusan valamely oldalhoz, párthoz tartozó területek szétvágása vagy hozzácsapása más választókerülethez, amely ellenoldali, döntően befolyásolhatja a végkimenetelt. Akinek hatalma volt, és lehetősége mindig igyekezett előnyösebb helyzetbe hozni magát a területek felosztásával. A vegyes rendszeren belüli arányos- többségi rátát is lehet módosítani; minél több képviselőhely marad a kompenzációs listáknak, az annál több helyet biztosít az ellenzéki pártoknak.
Még amit érdemes figyelembe venni - főként a mostani választójogi törvénnyel kapcsolatban felmerült javaslatok után-, hogy kik is szavazhatnak. A XX. Századi jogkiterjesztések a baloldali pártoknak kedveztek, hiszen az ő szavazóbázisuk kapott arra jogot, hogy bejuttathassa képviselőit a törvényhozásba. Azt kell ilyenkor figyelembe venni, hogy vajon azok, akiket bevonunk a választásra jogosultak körébe a kinek a bázisát fogják erősíteni. Ezen kérdések aktuális magyar helyzetre vonatkozó válaszai következnek.
Mint eddig láthattuk a választási rendszer politikai eszköz. Éppen ezért nem mindegy hogy milyen modell alapján, hogyan van végrehajtva. A Fidesz 2/3-os többségével nyilván nem csak az outputra, hanem az outcome-ra is figyelve bebiztosíthatja kormányzati pozícióját a következő ciklusra ügyes módosításokkal.
A Fidesznek jelen állás szerint szélsőséges esetet figyelembe véve az kedvezne, ha pusztán többségi rendszer lenne, mindenféle kompenzáció nélkül. Ez persze eredményezheti azt, hogy az ellenzéki pártok kénytelenek lennének összefogni, hogy legalább a Fidesz közelébe kerülhessenek néhány kerületben. Ezen variáció esetén a 2/3-os többség még tovább emelkedhetne. Persze gondolni kell a jövőre is, hiszen külső hatásokra ugyanez a visszájára is fordulhat, és az meg többszörösen vesztes pozíciót eredményezhet. Elég irreálisnak tűnik egy ilyen radikális lépés, éppen ezért jó eséllyel a vegyes rendszert megtartásával és nagy többségi súllyal várhatjuk a következő szisztémát. A teljesen arányos rendszer öngyilkosság lenne a Fidesznek, úgyhogy nem tartom lehetségesnek.
A választókerületek száma és nagysága mindig is fontos kérdés marad a magyar politikában választások idején. Viszont az Országgyűlést az Alkotmánybíróság évekkel ezelőtt kötelezte arra, hogy a lakosok száma alapján egyenlősítse a kerületeket. Ha ez megtörténik egy alkotmányos mulasztással kevesebb lesz a parlament honlapján. A Fideszt azonban nem alkotmányos elkötelezettsége fogja hajtani majd a kerületek újrarajzolásánál, hanem az hogy maximalizálja a győztes területek számát. Persze felmerül a kérdés, hogy vannak- e még klasszikusan jobb vagy baloldali kerületek (főként Budapesten izgalmas ez a kérdés). Mindenesetre a Fidesz szakpolitikusai sokáig böngészhetik a választási statisztikákat, mire megfelelő határokat nem találnak.
Egyre többet hallhatunk arról, hogy az eddigi választásra jogosult népesség kiegészülne a határon túli magyarokkal, illetve a korhatár lejjebb vitelével bevonnák a tinédzsereket is. Felmerült a családi adózás után, a családi szavazat gondolata is, amely a nagycsaládosoknak nagyobb beleszólást nyújtani a választásokon. Mindhárom ötlet meg lett támogatva érvekkel. A határon túli magyarok állampolgársága csak akkor lehet teljes, ha azzal együtt választójog is jár- állítja a Fidesz. Ezzel szemben elgondolkodtató, hogy olyan emberek szavazzanak, akikre utána csak közvetett hatása lesz a végkimenetelnek. A Fidesz mindenkihez eljuttatott kérdőívében szerepelt a családi szavazati jog kérdése. A visszaküldők többséges nem támogatta azt, hogy a több gyerekkel rendelkezők szavazata arányosan többet érjen, éppen ezért e mögül a kormányzat is kihátrált. A fiatalok demokrácia tudatát erősítendő, őket is be kell vonni a választásba- került szóba a Fidesz háza táján. Mindhárom gondolat a kormánypárt érdekeit szolgálja. A tervezett jogkiterjesztések a Fidesz támogatóit hozzák előnyösebb helyzetbe, amiért még hűségesebbek lehetnek.
Már csak a gondolatok szintjén is láthatjuk, hogy bármilyen kérdés, ha felmerül a választási rendszerrel kapcsolatban, érezhetjük, hogy sok köze van a hatalomhoz, ezért sem mindegy kinek az érdekeit fogja sérteni vagy támogatni.
Amit bizonyára figyelembe fog venni a döntéshozó, ahogy azt már az írás elején is említettem, hogy nem csak a modell az inputok és outputok számítanak, hanem az outcome-ok is. Egy külső tényező hatására elveszítheti támogatottságát a Fidesz is, sőt a túlzott erőfitogtatás (például a választási rendszer személyre szabása) elbizonytalaníthat olyanokat, akik eredményeket is várnak a kormánytól nem csak azt, hogy saját hatalmi rendszerét építse ki.
