2011.05.01.
20:54

Írta: írisz89

A Jobbik "rosszabbik" énje

A jelenlegi parlamenti pártok közül a Jobbikkal kapcsolatban fogalmazódtak meg a legnagyobb várakozások a választások előtt. A párt előéletét, általában véve aktív közszerepeléseit ismerve az elvárások nem tűntek irreálisnak. Sokan úgy vélték, hogy a Fidesz komolyan félni kezdhet a Jobbik parlamenti jelenlététől, hiszen szinte mindenki a radikális pártra jellemző harcias szellem folytatására számított.  

Lassan egy évvel az országgyűlésbe kerülése óta azonban a Jobbik messze elmaradt a várakozásoktól, a párthoz kapcsolható jellegzetes mentalitás és stílus pedig vesztett erejéből. Ez a vártalannak tűnő változás számos kérdést felvet. 

Vajon mi állhat a változás hátterében? Melyek azok a tényezők, amelyek gátolják a Jobbiktól megszokott radikális és erőteljes megjelenést?  Egyszóval, miért maradt el a párt parlamenti szereplése a várakozásoktól? Ha a problémákat és a következményeket sikerül beazonosítani, akkor lehetőség nyílik annak a megválaszolására is, hogy mit tehet a Jobbik azért, hogy visszataláljon önmagához.

Érzékelhető elbizonytalanodás, zavartság, kudarcos próbálkozások, az erőfitogtatás hiánya és az önmeghatározás problémái. Jelenleg ezekkel lehetne leginkább jellemezni a Jobbik parlamenti létét és helyzetét. Még a választási kampány során, úgy képzelték el jövőjüket, mint a jövőbeni legnagyobb ellenzéki párt, ha számban nem is, de legalábbis a legdominánsabb politikai erőként a kormánypártokkal szemben. Aztán az országház kapuin belépve az az elszántság és hév, ami belépőként szolgált, kezdett eltűnni és a szavazóik számára a Jobbik „rosszabbik” énje látszott kirajzolódni.

A radikálisok számára az első törést maga a kormányváltás okozta, hiszen az új kormány hatalomra kerülésével megszűnt a Jobbik protesztpárti jellege. A kormány viselkedése - az hogy megerősítette a bal-jobb értelmezési keretet - sikeresen megakadályozta, hogy a Jobbik legyen az igazi ellenfele. Ehhez kapcsolódik a Jobbik egyik legnagyobb hiányossága, a helyes önmeghatározás, a politikai palettán való elhelyezés sikertelensége. A párt népszerűsége, támogatottsága és sikerének kulcsa abban rejlett, hogy eddig meg tudta különböztetni magát a többi párttól. Most azonban olyan helyzetbe került, ahol nem igazán találja önmagát és megkülönböztető jegyeit.

Nagyrészt okolhatják ezért a Fideszt, amely konkrétan kihasználta a magyar pártrendszerre jellemző ideológia besorolást, megosztottságot. Mindezt tetőzte az, hogy a kezdeti aktívabb szerepvállalásukat a Fidesz elnyomta azáltal, hogy számos szimbolikus elképzelést (Trianon, kettős állampolgárság) átvett és kormánypárti formába öntött. A Jobbik ebben a helyzetben két szék között a pad alá esett, hiszen nem tudott önálló pozíciót kialakítani. A rossz helyezkedés miatt a párt saját magát is hibáztathatja. Ha a Fidesz ellen érvelt, akkor furcsa módon és számukra vállalhatatlanul egy táborba került a másik két ellenzéki párttal. (Itt elég csak a sajtószabadságért való küzdelemre gondolni, amit a Jobbik, az MSZP és az LMP is mind a szívügyének érzett.) Amennyiben viszont egyet tudott érteni a kormány bizonyos lépéseivel, akkor pedig az enyhülés és a Fideszhez húzás címkéi jutottak a Jobbiknak osztályrészül. Jól példázza ezt a kettősséget az alkotmányozási folyamat, amelyben ugyan egyedüli ellenzéki pártként részt vett a Jobbik, de alapvetően nem értett egyet a folyamattal és a végszavazásnál sem támogatták az alkotmányt.

Összességében egyik opció sem tett jót a pártnak, amelynek tábora mindezek következtében csökkenésnek indult. Már az is negatívumként értékelhető, hogy nem tudják növelni a szimpatizánsaik számát, de az, hogy még veszítsenek is belőlük, egyáltalán nem megengedhető a Jobbik nézőpontjából. Mindez azt jelenti, hogy sürgősen változtatniuk kellene a hozzáállásukon.  A „visszatérés a gyökerekhez” elképzelés tűnik az egyedüli esélyüknek, vagyis a választások előtti stratégia újjáélesztésére lenne szükség. Azokat a megosztó témaköröket (szociális, demográfiai problémák, cigánykérdés, közbiztonság) kellene újra hangoztatniuk, amik egyedivé tették a Jobbik arculatát, más pártokhoz képest. Ez, vagyis a radikális mentalitás előtérbe helyezése újra megkülönböztető jelként szolgálna, egyértelmű helyet biztosítana a politikai palettán és mindenképpen visszahívná, megtartaná a párt szavazóbázisát. Ugyanakkor, ha ezekben a kérdésekben tartják a radikális szemléletüket, akkor nagy valószínűséggel a valamikori kormányra kerülés lehetősége veszne el. Egyértelmű, hogy a Jobbik a szavazók elvesztését nem engedheti meg magának és belátható, hogy szavazók nélkül amúgy sem kerülnének kormányra, így kétség kívül a szimpatizánsok megtartása lesz a párt jövőbeni célja. Sőt, a jelenlegi aktuálpolitikai helyzet is azt mutatja, hogy a Jobbik kezd visszatalálni az erősséget és megkülönböztetést jelentő témáihoz.

A megoldás adott, visszatérés a radikális beállítottsághoz, annak következetes képviseléséhez és a figyelem középpontjába kerülés olyan konstruktív álláspontokkal, amelyek új színt visznek a magyar politikába, nem pedig csak a részét képezik a már megszokott bal-jobb sormintának. A még hátralévő három év a törvényhozásban, a Jobbikkal kapcsolatban sok mindent eldönt majd. Kiderül, hogy sikerül-e biztos helyet találnia a politikai palettán és, hogy a régi-új irányvonal elég lesz-e ahhoz, hogy a szavazóbázisa megmaradjon annyira, hogy a következő választásokon is bérelt helye legyen a parlamentben, vagy csak egy egyszeri mutatvány volt a Jobbik parlamentbe kerülése.

1 komment · 2 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://polelemzo.blog.hu/api/trackback/id/tr722870205

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: MÉG MINDIG CIGÁNYKERÉKBEN 2011.05.02. 08:50:16

A Liget folyóiratban 2010-ben interjúsorozat jelent meg a cigánykérdésről. „Alapozásként” közöltük Levendel László: A CIGÁNYSÁG GONDJA – mindannyiunk gondja című 1988-ban írt, fájdalmasan aktuális tanulmányát.Az alábbiakban ...

Trackback: MÉG MINDIG CIGÁNYKERÉKBEN 2011.05.02. 08:50:16

A Liget folyóiratban 2010-ben interjúsorozat jelent meg a cigánykérdésről. „Alapozásként” közöltük Levendel László: A CIGÁNYSÁG GONDJA – mindannyiunk gondja című 1988-ban írt, fájdalmasan aktuális tanulmányát.Az alábbiakban ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Katzeryn 2011.05.02. 17:11:53

Tény, hogy kicsit visszafogottabb lett a Jobbik, de szerintem a parlamenten kívül még mindig több dolgot visznek véghez - annak ellenére, hogy nem ők vannak hatalmon - mint a többi párt együttvéve. Az, hogy egyet értenek valamiben más pártokkal, az nem azt jelenti, hogy ettől kezdve hozzájuk is tartoznak, vagy hagyják veszni az eddigi álláspontjukat. A Jobbik akkor fog igazából kiteljesedni, ha hatalomra jut, és akkor fog igazi változáson keresztül menni az ország is. Szerintem legalábbis.
süti beállítások módosítása