A második Orbán-kormány hamarosan jubilál, ugyanis 2011.május 29-én lesz egy éve, hogy a Fidesz-KDNP fülkeforradalommal átvette az ország vezetését. A Nemzeti Ügyek Politikája néven elhíresült választási programjában Orbán Viktor felsorolja azt az öt alapértéket, amelyeket szem előtt tartva képzeli el jövőbeni a kormányzást: a munka, az otthon, a család, az egészség és a rend. Ezeket nemzeti ügyeknek nevezte és biztosításukat reális célként definiálta.
Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Ahhoz, hogy értékelni tudjuk a második Orbán-kabinet első évi teljesítményét, meg kell néznünk, hogy mennyiben teljesültek a „szép szavaik”.
A munka kérdéskörében, a választási ígéretek között többek között az található, hogy tíz év alatt egymillió új munkahelyet teremtenek, a vállalkozások adminisztratív terheit csökkentik, és az adórendszert egyszerűsítik.
Az értékelés első pontját negatívan kell kezdenünk, mert a jelen helyzet azt mutatja, hogy ez a bizonyos munkahelyteremtés nem igazán valósult meg. A munkanélküliségi ráta ugyanis nem mozdult el a 11,5 százalékos szintről, ezért nem tapasztalható javulás a foglalkoztatás helyzetében. Ehhez kapcsolódik a vállalkozási kedv növelésének kérdése, ahol is szintén nem vált valóra az ígéret. A járulékemelés éppen a legálisan bejelentett munkavállalókat foglalkoztatók terheit növelte, és a magyar kis- és középvállalkozásokat érintette a legérzékenyebben. Az adórendszer egyszerűsítése valóban megtörtént és ez esetben már pozitívabban fest a kép. Hatályba léptették az egykulcsos, arányos, családi adórendszert, amely a munkát és a gyermeknevelést érezhetően elismeri, és Magyarországot a térség legversenyképesebb országává teheti.
Az otthon és a család értékét a szociális intézkedések gyűjtőneve alatt találjuk meg. Ez a programrész elég homályosra sikeredett, a helyzetleíráson kívül sok lényegi megoldási javaslatot nem tartalmaz. Egyedül talán az ragadható ki, hogy kormányra kerülésük esetén nem terveznek bőkezű szociális kiadásokat, sőt a közmunkaprogrammal inkább munkára ösztönözni szeretnék a segélyből élőket. Ebben a témakörben a legfontosabb erkölcsi kinyilatkoztatás a minél nagyobb születésszám elérésének célja volt. Ehhez pedig minden segítő körülményt (családbarát munkaügyi szabályok, gyermeket nevelő nők diszkriminációjának csökkentése) próbálnak megteremteni. Szociálpolitikai ügyként, ígéretet tettek még a devizahitelesek megsegítésére, a kilakoltatási moratórium bevezetésére és a nyugdíjak megvédésére.
A közmunkaprogram, bár kevesebb forrással, de elindult, igaz, a remélt következmények még váratnak magukra. Ezen kívül azonban több jó elképzelést is megvalósítottak. A családbarát adózás mellett létrejött az adómentes kereslet és az egyenes ági öröklés adó-és illetékmentessége. Egyértelműen kedvező a családok számára a Gyes 3 évre történő visszaállítása, illetve az, hogy a nők 40 év munkaviszony után nyugdíjba vonulhatnak. A nehéz helyzetbe került lakáshitelesek megsegítésére a kilakoltatási moratóriumot ígéretükhöz hűen betartották, ami jó pontként könyvelhető el. A jelenlegi és jövőbeni nyugdíjak védelmében a kormány visszaállította a nyugdíj-pénztárválasztás szabadságát. Ez lehetővé teszi, hogy mindenki visszaléphessen az állami nyugdíj-rendszerbe, ahol garantált a nyugdíja. A kormány ezzel a sokat vitatott döntéssel egy biztonságos, fenntartható nyugdíjrendszert kíván megteremteni.
Választási programjuk legrövidebb részét éppen a szörnyű állapotban lévő egészségügynek szentelték. Sok konkrétumot nem találunk, csupán azt jelentették ki, hogy felére csökkentik a kórházi várólisták hosszát és igyekeznek javítani az ellátás minőségén.
Ezen a téren tapasztalható a legkevesebb érdemi változás, előrelépés (továbbra is nagyon hosszú várakozási idő, rossz körülmények), holott nagyot lendíthetne a kormány népszerűségének növelésén, ha rendbe tudnák végre tenni a nagybeteg magyar egészségügyet. Ha azért harcol a kormány, hogy a demográfiai helyzeten javítson, a születésszámot növelje, akkor nem hagyhatja figyelmen kívül az emberek egészségének megőrzést sem. Amíg azonban ilyen áldatlan állapotok között kell a betegeknek gyógyulniuk, amíg nem tudják megtartani a világon mindenhol elismert magyar orvosokat, addig nem fog a magyar nép új erőre kapni.
Programjuk talán leghangsúlyosabb része a rendhez kapcsolódik, egész pontosan a közbiztonság és az igazságszolgáltatás szigorúságát ígérték. Megismerhettük a három csapás törvény koncepcióját, amelynek lényege, hogy a visszaeső erőszakos bűnelkövetőket a jelenleginél szigorúbban büntetnék. Ezen kívül képet kaptunk arról a felfogásról, amely szerint keményebben akarnak fellépni a rendőrök és tanárok bántalmazóival szemben, és, hogy gyakrabban alkalmaznák a tényleges életfogytiglani börtönbüntetést. Sarkalatos pontként ígéretet tettek arra is, hogy meg fogják erősíteni a rendőrséget, 3500 új rendőr felvételével, valamint el akarják érni, hogy egy település se maradjon rendőr nélkül.
A három csapás mostantól tényleg le fog sújtani, a büntető törvénykönyv szigorítása megvalósulni látszik. A kormány leginkább érzékeny pontja most a rendőrség kérdése és éppen itt érezhetjük a legnagyobb kudarcokat, kormányzati szinten. A két hét alatti rendet rakás, a 3500 új rendőr felvétele, a rendőrszakma megbecsülésének megteremtése és a minden településre jutó rendőri ellenőrzés egyáltalán nem valósult meg. A legjobb értékelést erről, a hétvégén kétségbeesésükben és reménytelenségükben tüntető egyenruhás dolgozók mutatták. Ezen a téren tehát bőven van mit fejlődnie még a kormánynak, hiszen rend a lelke mindennek.
A kormány első egy éve talán sok esetben alulmúlta a várakozásokat. Sok jó elképzelés nem tudott megvalósulni, de a maradék 3 év még elég lehet a hiányzó elemek megalkotására. Ez az egy év leginkább a szimbolikus lépésekről szólt: alkotmányozás, kettős állampolgárság, országgyűlés létszámának csökkentése, bérplafon a közszférában, termőföld-vásárlási moratórium és még sorolhatnánk egészen az adómentes pálinkafőzésig.
Egy fontos dologról azonban nem szabad megfeledkezni. Ez az első év minden eddiginél „katasztrofálisabb” volt. A kormányzás első hat hónapjában ugyanis két rendkívüli katasztrófa is történt, amelyek rendkívüli feladatokat teremtettek a kormány számára. A májusi-júniusi árvíz és a vörösiszap-katasztrófa kemény próba elé állította a kormányt, de megmutatták, hogy, amikor összefogás kell, akkor tudnak cselekedni, és nem csak szimbolikusan.
