Ebben az évben alkotmányozásra készül az ország, legalábbis annak kormányon lévő politikai ereje, a FIDESZ-KDNP. Megoszlanak a vélemények a hatalmon lévők és az ellenzék között az alkotmányozás szükségességéről. A kormánypártok természetesen elérkezettnek látják az időt a nemzet szempontjából legfontosabb kérdések megválaszolására, alaptörvényben való rögzítésére.
A kétharmados felhatalmazás birtokában magától értetődőnek gondolják, hogy egyedül – függetlenítve magukat a többi politikai párt véleményétől – jogosultak meghatározni azokat a kizárólagos értéktartományokat, amelyek magát az alkotmányt jelentik.
Ez a nem túl konstruktív hozzáállás elzárkózik attól, hogy meghallja mások véleményét, javaslatait. Az alkotmányozás folyamatában az ellenzéki pártok közül egyedül a Jobbik maradt, illetve szeretne részt venni. Egyelőre ez a próbálkozás nem sok sikerrel jár, ugyanis ez idáig 25, az alaptörvénybe tartozó módosító javaslatot nyújtott be (termőföld, ivóvízkészlet kizárólagos magyar tulajdonlása, képviselők visszahívhatósága, népszavazás az alkotmányról) azonban ezek nem jutottak tovább a bizottsági meghallgatásokon.
Ezzel el is érkeztünk a közéletet is megosztó kérdéshez, ki döntsön az alkotmányról, a legerősebb mindenkori hatalmi tényező, vagy maga a nép. Egy dologról azonban ne feledkezzünk meg, a népszavazáson a hatalom által feltett, megfogalmazott kérdésekről döntünk, nincs ötletbörze.
Az egyedül méltó döntés ebben a helyzetben talán mégis az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívása lenne, de nem olyan módon, ahogy még korábban Orbán Viktor kijelentette, hogy egész egyszerűen március 15-én ünnepélyes deklarációval a parlament átalakul alkotmányozó nemzetgyűléssé. Ehhez talán kicsivel több kell, meg kellene hallani az olyan társadalmi szervezetek hangját is, akik a civil kontrollt valóban jelentik és nem csak a kipostázott kérdőívek gépies önigazolását jelzik vissza. Ehhez hozzátartozik, hogy még ez sem hozta a várt eredményt, ugyanis a közel két és fél millió FIDESZ szavazó sem küldte vissza maradéktalanul a válaszokat. Akkor ugyanis sokkal nagyobb arányú lett volna a visszaérkezett kérdőívek száma. A kormányzati kommunikáció persze így is sikertörténetként értékelte a folyamatot. Árnyalt a kép magánál a kormánypártnál is – az alkotmány parlamenti vitája során tapasztalt érdektelenség, távolmaradások nem küldenek jó üzeneteket a választópolgárok számára, ezt a képet csak rontják az ominózus székfoglalások, tömörülések az aktuális kormánypárti felszólaló körül.
A társadalom jó része apolitikus, bizalmatlan a politikával szemben, lejátszottnak érzik a folyamatot, vannak azonban a nemzet nagy távlataiban gondolkodó civil szerveződések, pl. a Történelmi Alkotmányunkat Helyreállító Szövetség, amely ez év januárjában jött létre. Céljául tűzte ki a társadalmi szervezetek és magánszemélyek széleskörű összefogásával elősegíteni az ezeréves történelmi alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállítását, az 1944.03.18-i állapothoz viszonyítva. Felhívásukat eljuttatták a házelnökhöz is, kérve, hogy olvassa fel a parlamentben, erre azonban nem került sor. A társadalomban jelentkezne igény a történelmi alkotmány helyreállítására, sokan gondolják úgy a nemzeti oldalon, hogy egyetlen politikai hatalom sem járhat el a 67 évvel ezelőtt megszakított alkotmányos jogfolytonosság helyreállításában, erre szerintük kizárólag a magyar nemzet illetve a nemzetgyűlés illetékes.
Az alkotmányozás folyamatából teljesen kimaradó erők, az MSZP és az LMP. A legnagyobb ellenzéki párt természetesen tart az alaptörvény megalkotásától, mert számára az FIDESZ-KDNP bebetonozását jelenti a hatalomba. Az LMP ideológiai beágyazottsága pedig ellentétes minden nemzeti jellegű megfogalmazással, e mellett megkérdőjelezik az alkotmányozási folyamat demokratikus jellegét is.
Elmondható, hogy jelenleg a készülő alkotmány legitimizációja a parlamenti pártok által meglehetősen alacsony. A kormánypártok egyeduralma, a Jobbik eddigi sikertelen próbálkozásai és a baloldali, liberális ellenzéki pártok távolmaradása az Alkotmány megszületésénél előrevetítik a politikai instabilitást az elkövetkezendő időszakra, megkérdőjelezik az alaptörvény értékállóságát, egyúttal hivatkozási alapot teremtenek a mindenkori hatalom számára, hogy alkotmányozási kényszerre hivatkozzon.
