A Jobbik parlamentbe kerülése után komoly dilemmába került, hogyan is őrizhetné meg identitását abban a rendszerben, ami ellen nem sokkal korábban még hevesen tiltakozott. Ez jól látszott abból, hogy a választások után a párt kissé elvesztette a hangját, ami mostanság kezd visszatérni.
A parlamentbe való bejutásuk után ugyanis, Vona Gábor mellényviselési szokásait körülvevő kisebb botrányokon kívül, nem igazán sikerült a pártnak erőteljesen hallatni a hangját. Kicsit több mint egy éve a párt kampánynyitó rendezvényén, amellett, hogy beleszaladtak a magyar politika véleményem szerint elmúlt 20 évének legnagyobb kommunikációs melléfogásába a győzelemről szónokolván, megfogalmazták a három alapelvüket, a teljes számonkérést, a radikális változást, illetve az önrendelkezést a magyarok számára határon innen és túl. A legfontosabb kérdés szerintem nem az, hogy ezekből mennyi teljesült és hogyan, hanem hogy a pártnak a számára legfontosabbnak tartott ügyekben sikerült-e egy a többiekétől jól elkülöníthető véleményt kialakítania, meghatároznia önmagát.
Látszólag a Jobbik számára, csakúgy, mint 2009-es diadalmenetüknél a gazdasági válság, egy téma kiélezése jelentheti a megerősödést. Ez pedig most a cigány magyar együttélés kérdése lehet. A párt már tavaly év végén újra elővette a témát, észlelvén szavazóbázisuk csökkenését, visszatértek a már bejáratott szólamokhoz. Ez ugyanis egy olyan ügy, ami mentén jól látható választóvonalat tudnak húzni maguk és a többi párt közé. Erre pedig óriási szükségük van jelen pillanatban, mivel az olyan ügyekben, amik a közelmúltban uralták a napirendet, ez nem igazán sikerült, hiszen az MSZP-vel illetve az LMP-vel nem vállalhattak közös álláspontot, így pedig jobb híján elvesztek a Fidesz-KDNP kétharmados árnyékában.
Éppen ezért jött kapóra a Jobbik számára politikai szempontból a cigány magyar együttélés problémáinak újbóli napirendre kerülése, amelyben a párt maga is szerepet játszott. A jelenlegi helyzetben jól láthatóan az összes párt a saját malmára próbálja hajtani a vizet, ami egy lépéssel sem visz természetesen közelebb a megoldáshoz, sőt inkább ront a helyzeten. Ha az ügyet azonban megpróbáljuk politikai szempontok szerint vizsgálni, úgy vélem arra az eredményre jutunk, hogy a játszmából a Jobbik kerülhet ki, ha nem is győztesként, de mindenképpen megerősödve.
A különböző egyenruhás szervezetek megjelenése körül zajló vita sem feltétlenül jelent a Jobbiknak kárt, ugyanakkor azt a párt is fontosnak tartja, hogy nevüket ne mossák össze az összes ilyen szervezett. Ugyanakkor a párthoz legszorosabban kötődő Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület, és a körülötte zajló viták kifejezetten jót is tehetnek, hiszen ezzel kapcsolatban a párt már fel is vetette azt a jól csengő szlogent, hogy az egyesület elleni támadások egyszerűen a „polgári segítségnyújtást” tiporják lábbal. Ezzel kapcsolatban pedig Vona Gábor már fel is szólította Orbán Viktort arra, hogy álljon ki egy nyilvános vitára, hogy megkezdődhessen az ügyben az „érdemi párbeszéd”.
Úgy vélem, hogy amíg az ellenzéki pártok, jelesül az LMP és az MSZP el vannak foglalva a saját politikai céljaik elérésével, még Gyurcsány Ferenc is „nácikérdésről” ír facebook bejegyzéseiben, a Jobbik nyerhet leginkább teret, legfőképpen azzal, ha az ügyet minél tovább a napirenden tudják tartani. Ugyanakkor rendkívül fontos a párt szempontjából az is, hogy konstruktív megoldással álljanak elő, hiszen nélküle hosszú távon jóval kisebb számukra a nyereség. Az ilyen ügyek, melyekben a Jobbik a többi párttól jól elkülöníthető véleményt tud megfogalmazni, kulcsfontosságúak annak érdekében, hogy meg tudja tartani, illetve visszaszerezze a szavazóbázisát, ugyanakkor kérdéses, hogy ez nem taszítja-e a Jobbikot a rétegpártok sorába, elveszítve ezzel a lehetőséget a kormányzó alternatíva kép kialakítására. Illetve ami még ennél is nagyobb kérdés, hogy a társadalmi feszültségek politikai célokra való felhasználása milyen hatással lesz hosszabb távon az országra, tényleg ez a politika hozza-e el a szebb jövőt.
