„Az elfogadás után nyugvópontra jutnak majd a kedélyek” – ezt Balsai István a parlament alkotmányügyi bizottságának fideszes elnöke mondta minap a tervezett új alkotmány körüli vitákra reagálva. A bizakodó kijelentést számos érv valóban alátámasztja.
Egyrészt, noha több elemző a közvélemény-kutatások eredményei kapcsán vészjóslóan inkább a Fidesz népszerűségének csökkenését hangsúlyozza, látnunk kell, hogy a nagyobbik kormánypárt még mindig bírja a biztos szavazók többségének támogatását, vagyis az új alkotmánnyal és a kormány más rendelkezéseivel (például a médiatörvénnyel) kapcsolatos félelmek ellenére a Fidesz szavazótábora még mindig nagyobb, mint az ellenzéki pártoké együttvéve. Ráadásul a politikusok népszerűségét mérő tabellán – hiába kapott kevesebb pontszámot – Orbán Viktor miniszterelnök továbbra is az első helyen áll. Az ellenzéki pártok tehát egyelőre nem tudnak alternatívát nyújtani a bizonytalanná vált szavazóknak sem, és amennyiben ez így marad, a Fidesznek jó esélye van arra, hogy a közvéleményt megnyerje az új alaptörvénynek.
Az alternatív politikai erő megszületését részben éppen az alkotmányozási folyamatban vállalt szerepek akadályozzák. Az LMP és az MSZP parlamenti vitától való távolmaradásának célja az volt, hogy szimbolikusan is kifejezzék ellenérzésüket a születendő alkotmánnyal szemben, azonban ez a taktika – akárcsak annak idején a fideszes honatyák kivonulása Gyurcsány Ferenc felszólalásakor – nem bizonyult hatásos eszköznek. A képviselők távolmaradása egyfelől egyenlő az állampolgárokat egyébként megillető képviselet hiányával, egyben a munkavégzés nélküli jövedelemszerzéssel, másfelől pedig a távolmaradás a javaslattételre való képesség hiányának üzenetét is hordozhatja. Ez fokozottan érvényes az MSZP esetében, hiszen a párt fő érve, miszerint szükségtelen az alkotmány új alapokra helyezése, önmagában érvényét veszíti: ismeretes, hogy ezt korábban – a most tagadott 2006-os alkotmánytervezeten kívül már a Horn-kormány idején írt javaslatokkal is – a szocialista párt maga is többször tervezte. Az MSZP pozícióját tovább gyengítik a sajtó által is ismertetett belső harcok. Gyurcsány Ferenc személyének párton belüli megtűrése és egyre gyakoribb szereplése mellett nem valószínű, hogy a szocialista párt támogatottsága a jelenlegi politikai állapotok fényében a közeljövőben jelentős növekedésnek indulna. A Jobbik esetében a probléma abból adódik, hogy párthoz továbbra is hozzákapcsolódik a köztudatban a „radikális” jelző, amivel sok szavazót távol tart magától, és az alkotmánnyal kapcsolatos megjegyzései ehhez hasonlóan negatív stigmát kapnak.
A pártpolitikánál maradva a Fidesz részéről jó taktikának értékelhető Szili Katalin megnyerése „szövetségesként” (gondoljunk itt például az állampolgároknak kiküldött kérdőívhez csatolt levélre, amelyben a politikusasszony szintén a kérdőív kitöltésére ösztönzött). Az MSZP egykori legnépszerűbb politikusával való együttműködést a Fidesz saját konszenzusképességét jelző szimbólumként használhatta fel, így gyengítve az ezt kétségbevonó véleményeket.
Az új alkotmány elfogadtatásának esélyeit tovább növelik a kormány gazdaságpolitikai sikerei, a Széll Kálmán Terv kedvező fogadtatása, a pénzügyi stabilitás biztosítására reményt adó forint erősödése, de az EU elnökség alatt eddig kapott pozitív visszajelzések is (pl. romastratégia, családpolitika, Duna-stratégia, mezőgazdasági kérdések esetében). Ezek a sikerek mind a Fidesz támogatottságát növelik, s lehetővé teszik, hogy a közvélemény figyelme ezekre a pozitívumokra terelődjön, és a későbbiekben akár a jogszabályi módosítások eredményeként is lehet majd rájuk hivatkozni.
Ne feledkezzünk meg azonban a Balsai jóslatát gyengítő ellenérvekről sem. Hiába kell ugyanis gyenge politikai ellenféllel számolnia a Fidesznek az alkotmányozás kapcsán, a szakmai életből érkező kritikák a társadalmi megítélés szempontjából súlyosabb csapást jelentenek egy erős ellenzéknél. A heves bírálatok miatt ráadásul az alkotmány szövegének megvitatására hagyott idő is kevésnek tűnik, s ezt fekete pontként fejére is olvassák a kormánypártoknak; a szakmai konszenzus nélkül születő alkotmány érzete pedig a későbbiekben meggyengítheti a mostanra stabilizálódott belpolitikai életet. Mindemellett hiába van egyetértés szakmai berkeken belül az új alkotmány szükségességéről, az állampolgárok zöme a Medián egy korábbi felmérése szerint feleslegesnek érzi a módosításokat. A születendő alkotmányhoz szükséges társadalmi felhatalmazást a Fidesz a népszavazás elkerülésével kérdőívek kiküldésével igyekezett pótolni, azonban sem a kormány szándéka nem tekinthető igazán komolynak (az új alkotmány tervezetét még a visszaküldött kérdőívek feldolgozása előtt közzétették) sem az áhított társadalmi megerősítés nem történt meg (kevesebb mint egymillió kérdőívet küldtek csak vissza).
Az új alaptörvény megítélésében fontos szerepe van az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítésének is. A taláros testület a politikai elit feletti kontrollt jelképezi, így az állampolgároknak az erős AB egyfajta biztonságérzetet adhat. A gondolatmenet alapján könnyen lehet, hogy az AB teljes jogkörének visszaállítása a méregfog kihúzásaként hatna, és az alkotmánnyal kapcsolatos ellenérzések gyengülnének.
Hogy az új alkotmány jelenleg szakmailag vitatott pontjainak milyen hatása lesz, egyelőre nem lehet megállapítani. Annyi azonban bizonyos, hogy a kormányzó pártok részéről bölcs lépés lenne, hogy amennyiben valamely paragrafus a gyakorlati tapasztalatok alapján változtatásra szorul, akkor a szükséges módosításokat megszavazzák. Ez, amellett hogy jelenlegi nyomásnak nem engednek, bizonyítaná, hogy ha szükséges, képesek saját döntéseik felülvizsgálatára; egyúttal az alkotmány problémásabb részeinek javításával a most hiányolt konszenzus is megszülethet. Mindemellett a mostani támadások kereszttüzéből kiutat jelenthet a közhangulat javításáért további sikereket hozó, eredményes társadalom- és gazdaságpolitikai döntések meghozatala, melyek tanúbizonyságot adhatnak hozzáértésükről. A politikai indíttatású kritikák persze valószínűleg nem fognak megszűnni, de ha az ellenzéki pártok továbbra is széthúzóak és erőtlenek maradnak később a Fidesznek sikerülhet a kedélyeket valóban lecsillapítania.
