A Fidesz-kormány első évében hozott intézkedései közül a legnagyobb hazai és nemzetközi visszhangot a Cser-Palkovics András, Menczer Erzsébet és Rogán Antal által a parlamentnek benyújtott médiaszabályozásról szóló törvénytervezet váltotta ki. Az ellenzéki pártok a sajtószabadság védelme érdekében éles hangon kezdték el kritizálni a javaslatot. Egy újabb lehetőséget láttak arra, hogy negatív színben tüntessék fel a kormányt, valamint kiálljanak a Fidesszel ellentétes nézeteket valló állampolgárok mellett. Az ellenzéki pártokon kívül viszont az Európai Unió is felfigyelt a magyar médiatörvény tervezetének tartalmára. Ezáltal felmerülhet a kérdés, hogy a hazai és a nemzetközi támadások hátterében valójában a „magyar sajtószabadság” védelme vagy pedig az Orbán-kormány által már korábban meghozott döntések, mint például a válságadó, a bankadó vagy a magán-nyugdíjpénztáraknak az ügye áll-e? Miért pont a médiaszabályozással kapcsolatosan érték ennyire erős támadások a magyar kormányt?
A médiatörvényről folytatott parlamenti szavazáskor az ellenzék számos szimbolikus lépéssel próbálta meg kifejezni ellenvetését az új szabályozással kapcsolatosan. Az LMP-s képviselők leragasztott szájjal ültek a teremben, miközben Szabó Réka és Schering Gábor „A magyar sajtószabadság élt 21 évet” transzparenst mutatta fel. Szanyi Tibor, MSZP-s képviselő pedig egy szájkosarat emelt a magasba. Ennek ellenére a szavazás most sem okozott nagy meglepetést, hiszen, ahogyan már más törvények esetében is előfordult csak a Fidesz-KDNP támogatta az új jogszabályt.
Az elfogadott törvénnyel kapcsolatban felmerül bennem a kérdés, hogy veszélyeztetik-e a sajtószabadságot azzal, ha magyar zenei kvótát vezettetnek be a rádiók számára? Vagy, ha kikötik, hogy a reklámok nem lehetnek hangosabbak, mint az a műsor, amelyet megszakítanak? Esetleg azáltal, hogy a két kereskedelmi televízió híradóiban a bűnügyi hírek aránya átlagban nem haladhatja meg a 20%-ot? Az emberek számára ezek azok a változtatások, amelyeket esetleg észrevehetnek a jövőben. A többi módosítás viszont már politikai és kereskedelmi érdekeket sérthetnek, amelyeket az állampolgárok kevésbé fognak érzékelni. Ilyennek számít a törvény egyik legvitatottabb pontja is az Országos Rádió és Televízió Testület jogutódjának tartott Médiatanács felállítása, melynek elnökét és négy tagját a parlament egyidejű listás szavazással, 2/3-os többséggel választja. Ennek köszönhetően a Fidesz ezekbe a pozíciókba is a saját embereit ültetheti a zsákmányelv logikáját követve. A Médiatanács bármelyik médiumot bírsággal sújthatja, ha az nem tartja be a törvényben foglaltakat. Pálffy István KDNP-s és L. Simon László Fideszes képviselők javaslatára úgy módosították az eredeti törvényjavaslat ezen pontját, hogy a bírsággal sújtott médiumoknak nem kell azonnal fizetniük, hanem kérhetik a határozat végrehajtásának felfüggesztését a bíróságtól. Ennek köszönhetően sikerült megakadályozniuk egyes kisebb költségvetéssel rendelkező lapkiadók ellehetetlenülését. A szabályozás értelmében a média nem sértheti egyik kisebbség, egyház vagy vallási közösség érdekeit sem. Azt viszont, hogy mi számít sértőnek azt a jövőben a Médiatanács fogja eldönteni.
Még egy fontos kérdés maradt, amit tisztázni kell az új médiatörvénnyel kapcsolatosan. Ez pedig az Európai Uniónak a hozzáállása az ügyhöz. Neelie Kroes médiaügyekért felelős EU-biztos aggályosnak tartotta a törvénytervezetet, amellyel kapcsolatosan három kifogást emelt. Az egyik, hogy az új törvény hatályos más tagállamokban létrehozott médiacégekre is. Ez viszont már EU-s jogszabályokba ütközik. A másik, hogy a szabályozás a kiegyensúlyozott tájékoztatást várja el még a videoblogoktól is. A harmadik problémája pedig a médiaregisztrációs szabályokkal voltak kapcsolatosak. Navrasics Tibor és Orbán Viktor is több alkalommal vett részt EU-s meghallgatásokon, amelyeken hangsúlyozták, hogy semmiféleképpen sem fogják visszavonni a törvénytervezetet, de hajlandóak tárgyalni róla.
A médiatörvény 2011. január 1-je óta hatályos és mára lekerült a politikai napirendről. Az ellenzék számára pedig nem maradt más lehetőség, mint új ügyeket keresni, amelyeket „meglovagolva” tovább próbálkozhatnak, az amúgy is stabilnak tekinthető második Orbán-kormány gyengítésén. Valószínűleg a médiatörvényt, azért érték ennyire erős nemzetközi kritikák, mivel ez számított a magyar kormány első olyan lépésének, amely nem állt összefüggésben a gazdasági válság okozta megszorító intézkedésekkel. Ezenkívül pedig, a Médiatanács felállításának köszönhetően a Fidesznek lehetősége nyílt arra, hogy a médiaszabályozás területén is saját elképzelései alapján hozza meg a döntéseket. Ettől függetlenül nem gondolom úgy, hogy a törvény hatályba lépésével egyidejűleg elérkezett volna a sajtószabadság vége is. Ennek hangoztatása csak az ellenzék számára nyújtott lehetőséget, hogy megpróbálják maguk mellé állítani az embereket.
Az aktuálpolitikát tekintve viszont, szerencsére a médiaszabályozással kapcsolatos nemzetközi viták nem árnyékolták be a soros magyar elnökséget.
