A 2010. december 21-én megszavazott médiatörvénynek hatalmas visszhangja volt mind belföldön mind külföldön. Belföld esetében e törvény tiltakozásokat, az ellenzéki politikusok részéről demonstrációkat váltott ki. Ilyen volt például a zárószavazás alkalmával az LMP tiltakozása, mikor narancssárga tapasszal ragasztották le a szájukat, illetve Szanyi Tibor a médiatörvény és egy szájkosár között vélt hasonlóságot felfedezni. Külföldön az EU fogalmazta meg aggályait, az Európai parlamenti képviselők egy része is hasonló tiltakozásba kezdett, mint a hazaiak, illetve más Európai Uniós tagállamok alkottak véleményt e kapcsán. A más EU-s országokból érező kritikát Orbán Viktor köszönte szépen, de nem kért belőle, mondván más ország ne avatkozzon bele a belügyekbe. Írásomban a médiatörvény és az Európai Unió viszonyára fókuszálok. Természetesen még ez is egy hatalmas témakör lenne, mivel az EU többször is elmondta mit gondol, illetve az egyes tagállamok sem rejtették véka alá véleményüket. A kérdés, melyre választ próbálok adni az hazánk soros elnökségével van kapcsolatban. Magyarország soros elnöksége ráerősített-e a médiatörvény körüli vitára? A békés elnökségbe már nem fér bele az elnöklő ország belügyeiben történt változás vagy legalábbis a médiát érintő változtatások nem megengedettek az EU soros elnök-országánál? Ha hazánkban akkor született volna meg a médiatörvény, mikor már letöltötte a soros elnöki félévet vagy ha nem most töltené be ezt a tisztséget, akkor kisebb mértékű ellenzést, rosszallást tapasztalt volna? Ez utóbbi természetesen csak találgatás, de előzetes véleményem szerint nem lett volna ekkora cirkusz az új szabályozás körül, ha nem 2011 első félévében tölti be Magyarország az elnökséget vagy, ha nem 2011. január 1-jétől lett volna hatályos az új törvény. Ezt amiatt is feltételezem, mert nem történt olyan változás, amely miatt bárkinek is megváltozott volna a mindennapi élete, tehát ugyanannyi információhoz juthat hozzá mindenki, mint korábban.
Mint ismeretes a médiatörvény 2011. január 1-jével lépett hatályba. A legfontosabb, hogy a szabályozás kiterjed minden médiumra, tehát a rádiótól és televíziótól kezdve a napilapokon keresztül az internetes hírportálokig mindent lefed. (Ezzel az új törvénnyel hatályon kívül helyezték a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényt, a sajtótörvényt, valamint a nemzeti hírügynökségről szóló jogszabályt.) A médiatörvény sajátossága még az, hogy nem csak a Magyarországon letelepedett médiatartalom szolgáltatók, illetve a hazánkban kiadott sajtótermékekre vonatkozik, hanem bizonyos esetekben a más országokból nyújtott, de az országba irányuló, itt terjesztett vagy közzétett médiaszolgáltatásokra is. Többek között ez a tulajdonság is az EU rosszallását váltotta ki. Az EU 2010 decemberében megfogalmazott álláspontja szerint Magyarország új médiatörvénye sérti a sajtószabadságot, illetve aggasztónak tartotta, hogy pont abban az országban történtek tiltakozások, illetve a sajtó korlátozása, amely ország az unió soros elnöki tisztségét tölti be. Itt tehát az EU kimondja, hogy fontos szempont a médiatörvény kapcsán a soros elnökség. Véleményem szerint ez az érv fontosabb, vagyis az elsődleges problémát nem a médiatörvény tartalma jelenti, hanem sokkal inkább az a tény, hogy egyrészt egy olyan országban történtek zavargások, amely épp az elnökséget tölti be, másrészt, hogy azt gondolhatták, hogy ezzel a törvénnyel korlátozzák, csökkentik a nyilvánosságot, kisebb figyelmet kap az Unió hazánkban.
Szintén a magyar médiatörvény körüli, a vártnál nagyobb figyelmet támasztja alá, hogy a Freedom House által nemrégiben készített felmérés három Európai Uniós tagállam esetében is csak részben szabad sajtószabadságot állapított meg. A különbség csak az, hogy e három országban nem az elnöki ciklusuk környékén alakították ki saját médiaszabályozásukat. E három ország az alapító tag Olaszország, Bulgária és Románia. Esetükben nem voltak tiltakozások az Unió részéről, nem akarták felülvizsgálni a szabályozásukat, illetve nem kérték a sajtó nagyobb szabadságát sem. Emiatt a magyar esetben valószínűnek tűnik az elnökség tényének felerősítő hatása.
Itt megemlíteném Neele Kroes EU-biztos is aggályait a magyar médiatörvény kapcsán, illetve Magyarország válaszát a megfogalmazott kritikákkal kapcsolatban. Kroes egyrészt azt kifogásolta, hogy a más tagállamokban létesített médiavállalkozásokra is vonatkozik a törvény, másrészt a kiegyensúlyozottság tarthatatlanságát hangsúlyozta, amennyiben az minden médiumra vonatkozik, mivel az tarthatatlan lenne pl. az internetes blogoldalakon. Azonban ez utóbbi nem igaz, tehát alaptalan ez a kifogása, mivel az internetes tartalmak zömére nem vonatkozik a kiegyensúlyozottság követelménye. Az első aggályához kapcsolódóan azonban létezik az AVMS irányelv, melyben megfogalmazták, hogy a médiavállalkozásnak elvben csak az eredet szerinti országban érvényes szabályokhoz kell igazodnia. Ez azt jelenti, hogy a médiatörvény nem vonatkozhat a külföldi székhellyel rendelkező, de Magyarországon is terjesztett lapokra.
Magyarország ezekre az aggályokra, illetve az EU-s tiltakozásokra, ellenzésekre azzal reagált, hogy a médiatörvény minden egyes passzusa megtalálható egy-egy uniós tagállam hasonló szabályozásában. Amennyiben ez igaz, felmerül a kérdés, hogy ez az egyveleg valóban célravezető és hatásos-e. Csak elviekben jó az, hogy a mindenhonnan elvett „jóból” összességében valami jó fog kisülni. A gyakorlatban ez nem feltétlenül van így. Ráadásul „kiderült”, hogy ez a keverékelmélet nem is igaz, ugyanis például a svédek jelezték, hogy elutasítják a megfeleltetést, tehát, hogy náluk bármely passzushoz hasonló szabályozás lenne érvényben. Emellett pedig tény, hogy az Európai Unióban eddig egyedüli megoldásnak számít az, hogy a médiatörvényt kiterjesztették a nyomtatott és az internetes tartalmakra is. Mindenesetre, ha vannak is átvett elvek a magyar médiatörvényben, akkor érdemes megvizsgálni a forrásdokumentumokat is.
Véleményem szerint egyrészt a magyar médiatörvénynek nem lett volna ennyire negatív vagy legalábbis ilyen nagy visszhangja, ha nem a soros elnökségi ciklusa előtt hozzák meg, másrészt mint kiderült a Freedom House felméréséből nem Magyarország az egyetlen, ahol korlátozott a sajtó. Most, hogy Magyarország tölti be az elnöklő ország szerepét nagyobb figyelem veszi körül, és az ország belpolitikáját is jobban nyomon követik. Mivel egy kelet-európai, relatíve fiatal tagállamról van szó, mely első elnökségét tölti ki és eddig nem részesült túl rózsás nemzetközi megítélésben, ezért az „öreg” EU tagállamok árgus szemmel figyelik minden egyes rezdülését. A médiatörvény feltehetőleg a soros elnökség miatt sikerült ilyen hangosra. Ahhoz azonban, hogy valós képet kapjunk a média helyzetéről az egyes EU tagországokon belül érdemes lenne megvizsgálni az összes médiatörvényt, ahogy azt Viviane Reding, uniós biztos is javasolta. Ez alapján láthatóvá válna, hogy mi a helyzet a magyar médiatörvénnyel, a többi országhoz képest milyen ez a szabályozás, illetve segítene arra is választ adni, hogy a magyar médiatörvény körüli jelentős figyelemhez mennyi köze van a soros elnökségnek. Egy valami azonban biztos, nem célszerű a média szabályozását a soros elnökség idejére tervezni.
