Közel egy év telt el a 2010-es parlamenti választások óta, melyen a FIDESZ-KDNP kétharmados többséget szerzett. A választásokat megelőzően sokáig semmilyen konkrétumot nem lehetett tudni a potenciális kormánypárt programjáról. A www.fn.hu internetes portálon összegyűjtött Fidesz választási ígéretek meglehetősen általánosak, szimbolikusak, illetve az akkor még hatalmon lévő MSZP programjaival, bevezetett intézkedéseivel ellentétesek voltak. A kormány egy éves munkája során ezek többségét már megvalósította, viszont akadtak olyan ígéretek is, melyek ellenkezőjét váltották valóra. A kétharmados többség erejének próbálgatása egy hatalmas törvénymódosítási dömpingben mutatkozott meg a kormányzati ciklus elején. Ekkor megtörténtek azok a módosítások, melyek inkább szimbolikus jelentőségűek, semmint érdemi eredmények lettek volna. Ilyen volt például a parlament létszámának csökkentésére vonatkozó döntés, mely alapján a következő választásokon, tehát csak három év múlva, a képviselőtestület létszáma közel feleakkora (198 fő) lesz, mint a jelenlegi (386 fő). Szintén szimbolikus intézkedésnek minősül a kettős állampolgárság megoldását szolgáló törvénymódosítás, melyben a Fidesz az előző ciklus alatt is benyújtott honosítási eljárásra vonatkozó javaslatát válthatta valóra hatalomra kerülésekor.
E törvénymódosítások egy másik csoportját alkották azok témák, melyekben az MSZP azon intézkedéseit módosították, melyek ellenérzést, felháborodást váltottak ki az emberekből. Feladatuk az MSZP-intézkedések visszaállítása volt. Erre a legjobb példa a GYES, illetve a GYED egy évvel való megtoldása, tehát ismét felemelték e támogatás idejét három évre.
E szűk egy év alatt azonban voltak olyan intézkedések is, melyek ellenkezőjére tett ígéretet a Fidesz-KDNP, ilyen például a 2011. január 1-je óta érvényben lévő egykulcsos személyi jövedelemadó. Orbán Viktor két hónappal miniszterelnökké való kinevezése előtt az adórendszer megreformálása kapcsán a többkulcsos szja mellett kardoskodott, melyet azzal támasztott alá, hogy az igazságosabb, mint az egykulcsos.
Azonban a kormánypárt egyik legfontosabb ígérete az emberek felé nyitott kormányzás megvalósítása volt. Kérdés, hogy ez ténylegesen megvalósult-e? Valóban bevonták a lakosságot az éppen aktuális ügyekbe vagy csak „gumicsontokat” dobált a kormány a népnek? A Fidesz-KDNP kormányzásának első évét véleményem szerint ez utóbbi jellemzi. A kormány lényeges pénzügyi-gazdasági ügyekben dönt, miközben a lakosságot kiragadott kisebb horderejű ügyekben való állásfoglalásra ösztönzi, mondván figyelembe veszi a nép akaratát, vagy jelentősebb, vitákat kiváltó ügyekkel foglalja le az embereket. E két csoport közül az elsőre, mely a döntések meghozatalában való látszatrészvételnek fogható fel, tökéletes példát szolgáltat az Elvis Presley tér számára megfelelő közterület megtalálása, vagy a Liszt Ferenc repülőtér, illetve ide sorolhatók az alkotmányozási folyamat során kiküldött kérdőívekben szereplő kérdések, vagy a vármegyék visszaállításának dilemmája. Az Elvis Presley tér esetét különlegesnek tartom. Egyrészt Tarlós István, Budapest főpolgármestere videójában még meg is említette, hogy sokan gondolhatják úgy, hogy vannak fontosabb dolgok, mint egy közterület elnevezése a rock’n’roll királyáról, például a BKV hatalmas mértékű adósságállományának javítása. Mégis kellett valami, amivel kapcsolatban a lakosság úgy érezhette részt vehet és igenis számít a szava. Ezt az esetet azért tartom még érdekesnek, mert a szavazás lezártát követően kiderült, hogy a lakosság rosszul szavazott. Tarlós István emiatt felülírta az eredményt és nem az emberek által megszavazott Margit híd budai hídfőjéhez, hanem a Ferenc körúthoz gondolta áttenni a teret. Később ezt ismét korrigálták, mivel „kiderült”, hogy az új tér magában foglalna egy 1956-os emlékparkot, ezért a netes szavazók által kiválasztott helyen lesz majd e nélkülözhetetlen tér.
Az alkotmányozási folyamatban felhasznált kérdőív az előző példához hasonlóan nem komikus, inkább a figyelemelterelés eszköze volt. Azért az első csoportba sorolom a 12+1 kérdésből álló kérdőívet, mivel a benne szereplő kiragadott kérdések többsége nem a társadalmi vitát célozta meg, hanem magától értetődő vagy közömbös kérdésekre várta a helyeslést. Minimális visszaküldési aránnyal, de azt meg is kapta a kormány. A feltett kérdések közül a gyermekek után járó szavazati jog kérdése volt talán az egyetlen, mely az általam felállított gumicsont-tipológia második csoportjába tartozik.
A kormány által dobált gumicsontok második kategóriájában tehát olyan ügyek találhatóak, melyek célja az, hogy beszéljenek róla az emberek, esetleges viták alakuljanak ki azok kapcsán. Mindez azt szolgálja, hogy míg a lakosság ezeken a témákon rágódik, addig a háttérben meghozhatják az érdemi döntéseket. Ilyen volt a médiatörvény, a dohányzás betiltása az aluljárókban és a BKV megállóiban, a hamburgeradó, a felsőoktatási törvény, a 98%-os adó, illetve a már említett gyermekek után járó plusz szavazati jog. Minden kétséget kizáróan a médiatörvény váltotta ki a legnagyobb visszhangot, ugyanis nem csak belső, hanem külső rosszallást is eredményezett. A dohányzás megállókban való betiltása szintén egy olyan gumicsont volt, amin a lakosság heteken keresztül rágódhatott. Dohányosok és nem dohányzók érdekei közötti különbségtétel, előbbi csoport jogainak korlátozása, stb. Mindeközben zajlott a kormány gazdasági megszorító csomagjának kidolgozása.
Hasonlóan jó téma volt a 98%-os végkielégítési adó, már csak azért is, mert mellette a fél százalékos járulékemelés szinte fel sem tűnt. A gyerekek után járó plusz szavazati joggal kapcsolatban elhelyeztek a kérdőívükben is egy kérdést, tehát a lehetőséget is megadta a kormány arra, hogy a magyar lakosság válaszoljon erre a konkrét kérdésre, ne csak beszéljenek róla. Érdekes a felvetés, mert már több országban is gondolkoztak e szavazati jog bevezetésén, de eddig ezt mindenhol elvetették. A hazai társadalmi viszonyokat ismerve, pedig nem volt kérdés, hogy a magyar lakosság döntő többsége nem ért egyet ezzel, másrészt alkotmányos elveket sértett volna ez az intézmény. Természetesen nem vezették be a plusz szavazati jogot, de legalább az emberek beszéltek róla. Míg azonban ez a kérdés foglalkoztatta közvéleményt, másodlagos hírnek tűnt az, hogy az Európa Tanács vizsgálatot indít Magyarország ellen, és az egész alkotmányozást és a jogrendszert vizsgálni fogja. Ilyen esetekre ez és az ehhez hasonló kiragadott „gumicsontok” tökéletesen lefoglalják a lakosságot.
Ami viszont érdekes lenne az például a kormány konkrét gazdaságpolitikája, mely a Széll Kálmán tervben található, de ebben a dokumentumnak nincs túl sok konkrétum. Egy jobban kidolgozott, e tervezeten alapuló dokumentum a Konvergencia Program, ami most még csak angol nyelven érhető el, és Brüsszel véleményére vár. Több megszorítás, illetve „változatlanság” is található benne, mint például a korkedvezményes nyugdíj felszámolása vagy, hogy a közszférában dolgozók fizetése még legalább egy évig nem fog emelkedni.
A törvénymódosításokon, illetve a gumicsont-dobáláson kívül a hatalom stabilizálása jellemző a kormány első egy évére. Természetesen a fontosabb pozíciókba saját embereit helyezte el a kormánypárt, az ellenőrző pozíciókat átvette, illetve a Fidesz elszámoltatásaitól volt hangos a sajtó. Ez utóbbiról most még csak az mondható el, hogy a körülötte lévő hírverés több mint a tényleges eredmény.
