(Médiatörvény 2010.)
Nemzetközi szinten híressé válni nem könnyű feladat. Európában a figyelem viszonylagos középpontjába kerülni még nehezebb. A két-harmados többséggel a háta mögött, igen határozott, ám annál nagyobb felháborodást keltő változtatásokat meglépő Fidesz-KDNP frakciójának ez mégis sikerült. Működésüket folyamatos nemzetközi visszhang kíséri, és az új médiatörvény létrehozásával szintén sikerült felkavarni az eddig sem álló vizet. Nemzetközi megítélésben a kormány igen radikálisan lép fel minden olyan intézménnyel szemben és csorbítja meg azoknak jogköreit, amelyek a hatalmi működésüknek korlátokat szabtak. A médiatörvény is egy lépcsőfoka ennek a folyamatnak, mely következményeiben is nagy hatással van a kormány további működésének megítélésére is. Magyarország csupán 20 éves demokráciája újabb hullámvasútra tévedt.
Nemzetközi visszajelzések alapján ez a törvény is csupán egy, a radikális, majdhogynem tekintélyelvűnek nevezhető rendszer működési folyamatának. Az EBESZ-nél a sajtószabadság fenyegetéséről beszéltek, egyéb francia vezetők pedig már Magyarország alkalmasságát kérdőjelezték meg, a 2011. januártól érvényben lévő EU Soros elnökségünk kapcsán. Ez eddig nem túl pozitív. Nem segít a helyzeten az sem, hogy például egyik miniszterünk egy nemzetközi vacsorán hordta le a saját kormánya által létrehozott törvényt, még ha utána módosított is nyilatkozatán.
De mi lehetett a motiváló erő e mögött a lépés mögött? Miért kellett megcsorbítani egy újabb független intézmény működési jogait? Nem elég a kétharmados többség? Vagy már a következő választásokra készülnek? Nem könnyű meglátni mi a vezérelv az egyes döntési mechanizmusok mögött, főleg mikor ekkora kockázatot vállalnak, a nemzetközi szintéren való megszégyenülésre, még ha azt is nyilatkozták egyesek, hogy nem vártak ekkora ellenérzést Európa felől. Habár mondhatni ilyen változtatások mellett ez korántsem volt előre nem várható. Lehet, hogy ha nem az EU-hoz és a nyugathoz szeretnénk közelíteni, hanem mondjuk inkább keleti irányultságot vennénk fel, akkor nagyobb elismerést söpörhetnék be ezen változtatások után.
A kormány kétharmados többsége lehetőséget ad arra hogy eddig megvalósíthatatlan változtatásokat hozzanak létre, ezenfelül, hogy akár saját arcukra formálják Magyarország közigazgatási rendszerét. A médiatörvény módosítása kapcsán l Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy a "common sense", józan paraszti ész és a "reasonable arguments", ésszerű érvek elvei alapján határozták meg az új és módosított részeket, melyek az ország fejlődését szolgálják. Nemzetközi szinten más véleménnyel vannak a sajtó leszorításával, a média korlátozásával kapcsolatosan. Eme döntéseket inkább tekintik radikális intézkedéseknek, mint józan, ésszerű logika mentén felépülő döntéshozatalnak. Egyelőre nem sikerült Orbán Viktort hős államférfi szintre emelni.
Magyarázható természetesen a szimbolikus döntéshozatal mechanizmusával is, ugyanúgy, ahogy a többi radikálisabb döntés is. Emellett valószínűsíthetően szerepet játszott a Fidesz a médiát mondhatni kissé pirosban látása, és ettől a baloldali irányultságtól való óvakodása. Valamint, mivel az előző (1996/ I. tc) törvényt az MSZP-SZDSZ frakció fogadta el, még ha az ellenzék beleegyezésével is, de ha már birtokoljuk a kétharmados többséget, szinte alapvető, hogy mindent a saját arcunkra formáljunk, főleg ha olyan komoly befolyásoló tényezőről van szó, mint amilyet a média képvisel Magyarországon.
Felmerül egy újabb kérdés, mégpedig az időzítés kérdése, melyre nem kapott még tartalmas választ a magyar választópolgár, de még a politikában jártasabb szereplők sem. Annyiban érthető a média szabadon szárnyalásának korlátozása, hogy a januártól Magyarország felelőssége alá kerülő Soros Elnökség kapcsán a kormány valószínűsíthetően egy kontrolláltabb véleményformáló egységet szeretett volna működésben tudni, melynek a határait időben kiszabta, így mondhatni egy gonddal kevesebb lesz az egyébként is zsúfolt időszakban.
Sajnálatosan azonban nem jelenthetjük ki, hogy jó döntést hozott az időzítéssel kapcsolatban. A sajtót ugyan rövid pórázra fogta, de a kedvezőnek egyáltalán nem nevezhető nemzetközi visszhang éppen az elnökség megkezdése előtt, nem valószínű, hogy pozitívan hatott az ország működésére. Az alkotmánymódosítást sem valószínű, hogy pont ebben az időszakban kellett volna meglépni, bár mivel a sajtó jogai már meg lettek nyirbálva, így sok negatív közleményt magyar médiában nem fogunk találni, legfeljebb egy újabb nemzetközi háttérzajjal találkozhatunk, ha esetlegesen betekintünk más államok, vagy csupán az EU által közvetített médiába.
Összességében elmondhatjuk, hogy a médiatörvény majdnem olyan nagy port kavart, mint maga a média szokott, nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is. Fekete folt ebben, hogy mint ahogy a médiánál megszokhattuk már, most sem pozitív értelemben kerültünk a köztudat színterére. Országunk vezetője pedig, mint negatív hős szerepel egyelőre a nemzetközi tudatban, s bár az ellenzéki hisztire próbálták hárítani a felelősséget, a Magyarországon történtek negatív megítélése miatt, holott mindenki emlékszik a neves 2006os eseményekre, ahol a Fidesz ostromolta a nemzetközi színteret, ám úgy tűnik ellenzéki színekben nem volt oly sikeres, mint most kétharmados többséggel vezérelve országunkat.
