Nehéz dolog egy kormány első évét értékelni. Sem a gazdasági- társadalmi döntések következményei sem pedig a politikai lépések kimenetele még nem ismert. Ezen kívül, bár a mostani kormány helyzete különlegesnek mondható kétharmados többsége miatt, eddigi tevékenysége alapján mégsem kerülheti el közhelynek számító sorsát, miszerint első évében készülve az önkormányzati választásokra még kampányol, majd két évig kormányoz utolsó évben pedig újra kampányol. Legalábbis a Fidesz ezt szerette volna, de a nemzetközi környezet, elsősorban a válság, ezt nem engedte, s így egy izgalmas első évet zárhatott. Kihívás viszonylag objektíven értékelni egy kormány munkáját, főként ilyen rövid időhorizonton, ezért segítségül hívom a forint/euró árfolyamát az időszakra, azért hogy egy olyan indikátor mutasson irányt, amelyben a kormány döntései egy aránypárban tükröződnek. Persze ez sem tökéletes, hiszen a kurzusra rengeteg külső tényező hathat, mégis az elmúlt egy évben hazánk megítélése a forint árfolyamában percről- percre tükröződött.
A kormányt negatív nemzetközi környezetben, a görög válság idején vette át a Fidesz- KDNP pártszövetség, s a befektetők bátor lépéseket vártak a hasonlóan kockázatosnak megítélt Magyarországtól. A választások második fordulója után, még örült a piac 263 forintos euróval, viszont innentől kezdve nem díjazták a szimbolikus kérdések előtérbe helyezését: a kettős állampolgárság, a Trianon- emléknap és a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata nem hatotta meg a pénzügyi világot, s ettől fogva már jócskán 270 forint felett jegyezték az eurót. A piac olyan intézkedéseket várt az új kormánytól, amelyek csökkentik a hazánkkal kapcsolatos kockázatokat. Ezek főként az államadósság csökkentését és a költségvetési hiány visszafogását jelentették volna. Azonban a gazdasági kérdésekre júniusig várni kellett, viszont ekkor az egész világ pénzügyi piacait megrendítő bejelentéssel jelent meg a kormány a nyilvánosság előtt. Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke nem tartotta elkerülhetetlennek hazánk államcsődjét, amelyet másnap Szijjártó Péter kormányszóvivő is megerősített. Rövid idő alatt az euró 274 forintról 282-re erősödött, melyet a tőzsde esése is követett. Erős kétségeim vannak arról, hogy a bejelentések kommunikációs bakinak foghatóak fel, ezek igyekeztek támogatni az ekkor Brüsszelben tárgyaló miniszterelnököt, aki megpróbálta elérni, hogy a költségvetés bevételi oldalán lehessen elszámolni a magánnyugdíjpénztárak jövedelmeit. Hazánk megítélésén az sem javított, hogy Barrosso, az Európai Bizottság elnöke visszautasította Orbán Viktor kezdeményezését. Az ezek után bejelentett 29 pontos intézkedés sorozat is kevés konkrétumot tartalmazott, viszont a forint további esését megakadályozta, a befektetők valamelyest megnyugodtak. Az euró viszont tartósan 280 forint felett maradt. Július 17-én hazánk megszakította az IMF-fel a tárgyalásokat, és kijelentette, hogy a Valutaalap nélkül is képesek leszünk magunkat finanszírozni. Bár kétségtelenül az IMF tevékenységét éles kritikák érik, hiszen nem fiskális expanziót és növekedést generáló feltételeket támaszt az országok felé, hanem inkább kockázat csökkentő megszorításokat, mégis egy labilisnek ítélt országnak, mint hazánk, egy védőhálót jelentett- a befektetők szerint. Nem is késlekedtek „önteni” valutánkat, az eddig olykor 280 forint alá is bekacsintó euró kurzus 289 körülre szökött fel. A befektetők bizalmatlanságát tovább erősítette az, hogy egyre több és biztosabb szó esett a banki különadóról, ami különösen érzékenyen érintheti a külföldi, hazánkban leányvállalatokkal rendelkező pénzügyi intézményeket. Az euró mellett a lakosságnak fájdalmasabb terhet jelentett a svájci frank mozgása. A kormány bejelentésein túl az alpesi devizát erősítette „túl erős” gazdasága is, ahova menekültek a befektetők, így a frank hitelesek már komolyan aggódhattak a 220 feletti árfolyamtól. A gazdasági szabadságharcot folytató kormányunk a nemzetközi pénzpiacoktól és intézményektől való szabadulása közepette egyre inkább veszítette el lehetőségeit. Az ország finanszírozása kínosan drágává vált az ország- kockázatiprémium miatt, és már országon belül is belpolitikai problémát jelentettek a devizahitelesek terhei. Az EU-n belül is fogyni látszott a levegő, hiszen Görögország megmentése után már nem hagyták a hiánycélok emelését. Bár hazánk igyekezett tiltakozni a 4% alatti költségvetési hiány betartása ellen, az egekbe szökő árfolyamok és a közelgő önkormányzati választások kikényszerítették a kormány ígéretét: A választások előtti héten Matolcsy György, nemzetgazdasági miniszter bejelentette, hogy hazánk kész betartani az EU által kért hiánycélokat. Nem késett a befektetők hálája: az eurót ismét 280 forint alatt jegyezték, és a svájci frank is esni kezdett. A kormány utolsó merénylete a forint ellen november végén érkezett, amikor is végérvényesen körvonalazódni látszódtak a válságadók és a hárompilléres nyugdíjrendszer megszüntetését hozó intézkedések. Még egyszer benézett az euró 280 forint fölé, ami után az általános befektetői hangulat javulása visszahúzta a 2010-es esztendő utolsó hónapjára 276 forint környékére.
A kormányt szabadságharcos intézkedései népszerűvé tették: Orbán Viktor meg akarta mutatni, hogy elődei, az emberek megszorításain alapuló válságkezelése helyett igen is lehet külön utakat járni, és új, addig tabunak számító intézkedéseket vitt végbe. Ezt az erőt a választók az önkormányzati választásoknál meg is hálálták. Jól használta ki a kormány a pénzügyi szektorba vetett bizalmatlanságot, a „gonosz multik” megadóztatása pedig kifejezetten hőstettnek hatott. Viszont ahogy azt az elemzés elején említettem nem kerülheti el sorsát a Nemzeti Együttműködés Kormánya sem. Megkezdődtek a megszorítások, és a hazánk iránti nemzetközi bizalom is visszatért. Jól tükrözi ezt az is, hogy a portugál válság kapcsán a forint nem reagált a negatív hírekre. A kormány kezdeti kommunikációjával ellentétben az EU-s követelményeknek ismét igyekszik megfelelni, és a válságkezelő mainstreamnek megfelelően fiskális restrikciót hajt végre. A szimbolikus kérdések továbbra is napirendek maradtak, gondolok itt a média szabályozásra és az új Alkotmányra, eközben halkan beállt hazánk is a sorba, és a befektetőket főként ez érdekli.
Amit észre kell venni az első év értékelésekor, hogy a belpolitikai népszerűség növelés, megtartás és a külpolitikai erőfitogtatás sokba került az országnak. Egyrészt a devizahitelesek bánhatták a gazdasági szabadságharcot, másrészt hazánk finanszírozása (kamatfizetési kötelezettség) is megdrágult, ami a következő évekre fog terheket róni. Harmadrészt pedig sokat vesztett a kormány hitelességéből is, hiszen eleinte hangosan ellenállt a nemzetközi nyomásnak, majd feladta a küzdelmet és az EU soros elnökeként igyekszik tető alá hozni a következő évek uniós országok gazdaságpolitikáját döntően meghatározó gazdságikormányzás alapjait. Politikában, válságban és szerelemben mindent szabad, mégis felelőtlennek tűnik ekkora költségekkel terhelni az országot feleslegesen, hiszen néhány drága kör lefutása után, azért mégis csak teljesülni látszanak az IMF és az EU feltételei.
Az euró árfolyama pedig 267 forint, közel annyi, mint egy évvel ezelőtt.
(Az árfolyamok az MNB által meghatározott napi középárfolyamok)
